Nomakeup

Minden egyes szakításunk után, amikor kínkeservesen meghoztam a fájdalmas döntést, hogy elhagylak: mintha a szívemet tépték volna ki. Valahol legmélyen tudtam, hogy ez mégis csak átmeneti fázis, menekülésem hosszú rögös útjának csak egy kis állomása. Tudtam, hogy még nem tudlak végleg elengedni, hiszen érzelmeim hálójában vergődtem. A hatásod alatt voltam, a birtokod, a tárgyad, az… Tovább »

Függöny fel. Olyan sokszor féltem, hogy vége. Istenem, hányszor átéltem a gyomorszorító érzést az elmúlt néhány évben: már megint elveszítek egy férfit, aki bebújt a bőröm alá. De az más volt. Az más fajta veszteség miatti félelem. Csak csendes sírás. Amikor belül emészted magad, halkan, hogy észre ne vegye senki, mennyire szenvedsz. Megőrzöd alakod, mosolyod, csak  a… Tovább »

“Kislányos álmodozó vagy!”- mondta. Határozott  és dühítő könnyedséggel. Azt gondoltam, ez most akár egy komoly pillanat is lehetne. Ismerős volt ez a hangulat. A bizonytalanság kendőzetlen bája, az el nem érünk egymáshoz már soha illúziója.  Kislányos álmodozó. Mellbe vágott a gondolat. Így az ötödik X felé… Az utolsó 100 méteren, ahogy a barátnőm mondaná. Láttam magam… Tovább »