Hölgymustra

Olyan sokat lehet mostanában olvasni arról, hogy milyen legyen az a bizonyos “álompasi”. Egyre több írás lát napvilágot ebben a témában és persze jellemzően hölgyek tollából. Az ideális férfit elérhetetlennek vagy nem létezőnek bemutató írásokat olvastam, kíméletlenül őszinte kritikával. Pontosan definiált és körvonalazott kép a FÉRFI-ról, aki kell nekünk. Ez mind szép és jó, de vajon azok a hercegek, ott az elérhetetlen távolban milyen NŐ-re vágynak? Előrebocsátom, hogy nem végeztem tudományos kísérletet, csupán beszélgettem néhány herceggel. Fiatalabbal és idősebbel, olyan fiúval aki még csak most próbálgatja a szárnyait és olyan férfival is, aki már bejárt egy hosszú utat és van tapasztalata a témában. Az ő válaszukból szemezgettem, amit most megosztok veletek. 

“Nincs olyan, hogy ideális nő. Olyan nő van, aki éppen jó nekem. Akit én kedvesnek és szépnek látok, az én szemüvegemen át. Lehet, hogy mások nem így látják és megdöbbenve néznek bennünket az utcán kézen fogva andalogni. Nekem akkor is ő a legszebb és legkedvesebb.” Ez nagyon jól hangzik, de én éppen arra voltam kíváncsi, hogy ki az, aki éppen jó nekik, és milyen az ő szemüvegük? Mitől lesz jó egy lány, egy nő, egy hölgy a mai világban? Egyáltalán, mikor lesz nő a lányból és mikor válik hölggyé igazából? 

“Áááááá,a mai lányok full idióták. (Itt durvább szó hangzott el, de ezt most inkább cenzúráztam.) Amikor nincs senkijük, akkor panaszkodnak, hogy nekik milyen szar. Amikor van valaki, akkor azért panaszkodnak. Úgy néznek ki mint a saját anyám, csak nincs akkora hasuk. Azzal hencegnek, hogy az idősebb pasijuk elviszi őket nyaralni, de közben a rómaira járnak a csajokkal napozni. Szóval gáz. Nekem ilyen csaj nem kell, de más meg nincs.” (16 éves)

Azt mindannyian tudjuk, hogy a kislányok hamarabb érnek. 2-3 évvel biológiailag érettebbek mint a fiúk. Ez az érettség már a 14-15 éves lányoknál elég szembetűnő. A mai kamaszodó lányok hirtelen válnak nővé. Nincs években mérhető átmenet. Korán elindulnak a szexuális vágyak felfedezésének útjain és nem feltétlenül az érzelmek mentén. A velük egykorú srácok még borotvát sem láttak, nemhogy meztelen nőt, maximum az apukájuk kezében mindkettőt. A lányok megközelíthetetlenek, rendkívül felvilágosultak és jól informáltak minden témában. Éppen annyira, hogy a fiúk még csak véletlenül se merjenek velük ismerkedni. Nem azon fáradoznak, hogy érzelmes és főleg értelmes baráti kapcsolatokat alakítsanak ki. A lányok már ebben a korban is kiválóan értenek legalább annyira a csábításhoz, mint az ámításhoz. Megosztanak és kipakolnak mindent hamar, és nem csak az interneten. Kibeszélik a kalandjaikat, megmutatják a hódításaikat és nem csak a lányokkal, de az úgynevezett “haverokkal” is megy a sztorizás a nagybetűs életről, amit persze mind a potenciális már-már férfinak nevezhető fiúkkal éltek meg. Ki vannak éhezve a figyelemre, megy a szelfi harc és a like vadászat. Persze vannak, akik nem vesznek ebben részt és maradnak szerények, egyszerűek és kislányosak. Nem vesznek fel kihívó ruhákat és nem sminkelnek már 14 évesen. Nem járnak el bulizni és még a kezüket sem fogták meg. Nem akarnak tetszeni senkinek és főleg nem a fiúknak. A helyzet az, hogy ők vannak kisebbségben. A fiúk pedig róluk sajnos nincsenek jó véleménnyel.  Mire eljutnak a 20 éves korig, már a legtöbb lány joggal nőnek érezheti magát. Hiszen évek óta szexuális életet él, jobb esetben már volt tartós kapcsolata vagy legalábbis büszkélkedhet néhány prédával. Határozottak és céltudatosak. Nem lehet őket könnyen zavarva hozni. Fiatalságuk és szépségük nem csak a saját korosztályukat, de az idősebb férfiakat is megbabonázza. Építik a karrierjüket, tanulnak, dolgoznak, buliznak és keresik az útjukat. Öntudatosak és van önbizalmuk. A fiúkat még nem tekintik férfinak, inkább játszópajtásnak. Aki mégis olyan lányra lel, aki mellett szépen lassan férfivá cseperedik – amíg a lány éppen addig nővé – az igazán szerencsés egybeesés.

A huszas éveikben (vagy inkább már harminc) járó nők először karriert építenek és aztán családot. Megállnak a saját lábukon, okosan tervezik a jövőt és a család csak az utolsó állomás. Mikor válik egy nő igazán hölggyé? Amikor maximálisan meg tudja élni a nőiségét.  A személyisége kiforrott, különbséget tud tenni a gaz csábító és a mindenét odaadó Kedves között. Ismerek sok magányos hölgyet. De egy nő akkor tud igazán kiteljesedni és akkor válik igazán hölggyé: amikor le tud horgonyozni egy férfi mellett, aki szereti őt és ez kölcsönös érzés. Aki mellett ő is a Kedves lehet, az egyedüli és legértékesebb. Aki mellett megtanul szeretni és tisztelni. Adni és kapni. Szenvedni és küzdeni, elhagyni és aztán újra beengedni. Akivel kiegészítik egymást és együtt építenek egy közös jövőt. Akinek gyereket szül és odaadja fél életét de ugyanakkor van egy társa, aki mellett önmaga lehet és saját útját is járhatja.

“Az igazi klasszikus értelemben vett nő önazonos, és igazi. Nem játssza meg magát és nem mórikál. Nem az a fontos, hogy mások szépnek tartják vagy sem, hanem tudja, hogy belülről fakad az a bizonyos mosoly. Amivel levesz a lábamról. Akarjon levenni a lábamról. Tudja, hogy melyik végén kell fogni a fakanalat és hogy kell hagymát vágni. Nem riad vissza a felelősségtől és fel meri vállalni a gyengeségeit. Ne legyen nekem harcos feminista, mert úgy sem hiszem el. Attól még lehet erős és vagány, de legyen már kicsit gyenge is. Ki fogja bírni.” ( 28 éves)Ez volt az egyik legérdekesebb válasz a kérdésemre. Tényleg ilyen harcos, elvetemült nőszemélyek lennénk? Miközben annyira vágyunk arra a bizonyos ideális álompasira, éppen mi magunk távolítjuk el őket? Miközben annyira vágyunk a dédelgetésre és az intimitásra, mégis félünk kiadni magunkat és megmutatni a gyengeségeinket? Egyáltalán, mi az hogy a klasszikus értelemben vett nő?Az a nő, aki a konyhában robotol naphosszat és közben felnevel 3 gyereket és egész életében egy férfit szolgál? Aki mindenben alárendeli magát a férfinak és egész életét arra teszi fel, hogy a családi fészket megteremtse és azt gondozza-ápolja? Ő az? Vagy netán az, aki mindezek mellett még egy karriert is felépít és közben fel meri vállalni és építeni a saját maga kis világát is? Aki időnként mer nemet mondani és egyenrangú partnerként tekint a másikra? Esetleg az, aki egész életében soha nem vállalt gyereket, családot, karriert csak kiszolgálta és eltartotta egy férfi? Vagy az, aki egyedül is tud teljes életet élni, azt minden előnyével és hátrányával a saját javára képes fordítani? Nyilván sokféle női szerep és életút van, de ami a legfontosabb: legyünk hitelesek és igaziak. Igazi igazgyöngyök. Nem valami hamisított, koppintott utánzat. 

“Nem tudom, ti hogy vagytok vele de nem bírom az olyan nőket, akiknek nincs stílusuk. Engem nem zavar, ha egy nőn van mit fogni, sőt. Nem bírom a gebéket, de ha valakinek nincs egyénisége, az sokkal jobban zavar. Az olyan, mint  kabát gomb nélkül. Semmi értelme.”( 34 éves) Ki  gondolta volna, hogy ez ilyen fontos szempont. Mi nők, milyen sokat agonizálunk azon, hogy van rajtunk néhány kiló fölösleg vagy éppen nem elég vékony a derekunk.  Tele van az internet mindenféle  tuti fogyókúra recepttel, de stílusrecepttel találkoztatok már? Itt most nem az átváltoztatjuk ilyen volt, ilyen lett szalonokra és a noname stylist csapatokra gondolok. A stílus  mint tudjuk, nem csak külső jegyekből áll. 🙂

“Nekem az okos nők a gyengém. Szeretem, ha egy nő tudja mit akar és határozott. Szeretek felnézni rá, amiért felvállal valamit, amiben élen jár.  Az én párom egy könyvelő irodát vezet és nagyon büszke vagyok rá. Kifejezetten vonzódom a tanultabb nőkhöz.”( 43 éves) Ez bevallom őszintén meglepett, mert a férfiak ezt nehezen szokták beismerni. A férfiak mindig okosabbak és erősebbek. Mindent jobban tudnak és mindenről van véleményük. A nők helye egészen máshol van, a klasszikus felállás szerint. A mai világban azonban minden megváltozott. Átértékelődtek és felcserélődtek a szerepek. Minden megengedett, csak az a kérdés hogyan találjuk meg benne az egyensúlyt, hogy senki ne sérüljön a szerepében. 

“Volt egy csajom, akit nagyon imádtam. Sajnos csak fél évig voltunk együtt, mert külföldre költözött. Nem volt különösebben se szép, se kedves. Mégis odavoltam érte, mert olyan humora volt és annyit röhögtünk! Nem szeretem a savanyú, mindig megfontolt és kontrollált csajokat. Legyen vidám és szertelen! Nekem ez jön be, a külső jegyek nekem annyira nem fontosak mert én sem azzal hódítok.” ( 39 éves) Na, hölgyeim? Elő a viccesebb énünkkel és mehet a vidámkodás.  A nevetés jótékony hatása köztudomású. Jó dolog, ha képesek vagyunk a hibáinkon néha nevetni és nem túlságosan komolyan venni mindent. A humor megfűszerezi a szürke hétköznapokat. Azok az emberek akik képesek mindent egy kicsit lazábban venni, sokkal könnyebben veszik az akadályokat. Még mielőtt megörülhetnénk, hogy lám-lám a belső jegyek dominálnak és nem csak az a fontos, hogy egy nő hogy néz ki: “Nálam a barnák előnyben. Szeretem ha egy nő ad magára. Legyen illatos és tudjon magas sarkúban járni. Nem bírom ezt a szakadt, elhanyagolt stílust. A feleségem nem egy modell alkat, de minden hónapban elmegy kozmetikába és vesz magának valami új ruhát, ami nekem is tetszik.”  ( 46 éves) Ez kedves volt, és nagyon őszinte. Szóval nem elég követelőzni és megadni a paramétereket, hogy mi milyen férfira vágyunk. Ahhoz, hogy felfigyeljenek ránk igenis szükség van az igényességre. De ez nyilvánvaló, hisz minden nő elragadóan sexi és jól ápolt. És akkor következzen az utolsó mondat, amit nem hiába hagytam a végére. Mindannyian belefűzték a mondandójukba, hogy az a bizonyos nő legyen szenvedélyes és tele élettel:“Oké, mondhatnám, hogy nekem nem számítanak a külső jegyek, de ez hazugság. Persze, hogy legyen őrjítően szexi és csinos. Lássam a szemében azt a huncutságot, ami válaszként érkezik az enyémre. Szóval lehet ezt itt elemezni még órákig, de szerintem a szenvedélyes szex és a kémia alap.  A többi meg csak nagy hablaty. ( 33 éves)” 

Hölgyeim és Uraim! Ki az, aki éppen jó, és milyen szemüvegen át? Mindenkinek más. Ezért nem érdemes felépíteni az ideális nő képét, mint ahogy az ideális férfiét sem. Van akinek a humor és az ész a fontos, van akinek a stílus és az egyéniség és van aki nem jut tovább a külső jegyeknél. Van aki megtalálja az esszenciát és ezzel együtt a nagy Ő-t. Van aki egész életében csak kergeti, és soha nem akarja megtalálni. Olyan is van, aki megtalálja a párját, aki nem a másik fele lesz, de mégis egy egész életet leélnek.  Sokkal fontosabb kérdés, hogyan legyünk nyitottak, kevésbé bizalmatlanok és befogadóbbak. Hogyan fogadjuk el a másikat éppen olyannak amilyen, ha már egyszer rátaláltunk és beleszerettünk.