1.0Nomakeuphttps://delibab.cafeblog.huCsSzhttps://delibab.cafeblog.hu/author/cssz/<h3><a href="https://delibab.cafeblog.hu/files/2020/08/116344801_2672120759776677_8023034334369710688_n.jpg"><img class="wp-image-1082 alignleft" src="https://delibab.cafeblog.hu/files/2020/08/116344801_2672120759776677_8023034334369710688_n.jpg" alt="" width="626" height="835" /></a>Ötvenéves lettem én....Úgy izgultam, mint egy kisgyerek...Vajon milyen érzés lesz? A negyvenedik szülinapomon az asztal tetején táncoltam, és a cipőmből pezsgőt ittam. Az ötvenediken pedig fent jártam a fellegekben, szó szerint, egy hőlégballonnal...</h3> <h3>Egy ötvenes ráncsimító tudja, hogy elsősorban nem a külső barázdái miatt kell aggodalmaskodnia. Elfogadja és üdvözli az évek alatt gyűlő szarkalábakat. Megtanulja szeretni, és viselni a foltokat, a szeplőket, a súlyos és súlytalan dolgokat, melyek akarva-akaratlanul egyre csak rakódnak kívül-belül… Mostanra felismeri, hogy <strong>a lila köd akár sárga is lehet</strong>, vagy piros, vagy annyira színes, és elbűvölő, mint egy kaleidoszkóp. Igenis, hagyja magát elbájolni, elcsábulni, elragadtatni. Kezdi megérteni, hogy a legnagyobb simítás belülről jön, bebábozódott hernyóként arra várva, hogy pillangóként végre életre kelljen. Pillangó hatás, a leghatékonyabb ráncszelidítő...</h3> <p> </p> <p>Egy ötvenes ráncsimító lassan megérti, hogy a „ráncfelvarrás” csak ideig-óráig nyújt megoldást. Néha <strong>végleg el kell varrni szálakat</strong>, hogy tovább tudjon lépni egy magasabb, emelkedetteb szintre. A külső ráncok helyett sokkal fontosabb a belső hullámok elsimítása. Megtanulja, hogy mikor kell égni, és mikor kell elcsendesedni. Mikor kell adni, és hogyan kell elfogadni.  Mi a különbség a vágyakozni és az ágaskodni között. Kezdi  kapisgálni, hogy nem elég csak álmodozni a <strong>szerelemről </strong>… Nem elég nagy szavakat várni, és nagy szavakat mondani. Mit jelent megélni és megérni, hogy ki az, aki fontos és ki az, aki koncos… hogy nem baj, ha kócos, sőt, csak legyen csókos. Nem baj, ha cserfes, ha lelkes, ha más, mint a többi, hogy elfogadás nélkül nincs semmi.   </p> <p>Egy ötvenes ráncsimító felismeri, hol van rá szükség és, azt is, ha már felesleges. Elfogadja, hogy a változás elkerülhetetlen, és leragadni nem lehet. <strong>Humor</strong> nélkül nem érdemes, hogy a <strong>vidámság</strong> is folyékony kenyér, hogy <strong>belső mosoly</strong> nélkül jön a kiszáradás, hogy <strong>melegség</strong> nélkül állandó a vacogás.   </p> <h3 style="text-align: center"><a href="https://delibab.cafeblog.hu/files/2016/08/09csok2.jpg"><img class="wp-image-326 alignleft" src="https://delibab.cafeblog.hu/files/2016/08/09csok2.jpg" alt="" width="385" height="290" /></a>Hiszi, hogy csalárd helyett <strong>család</strong>, hogy borít helyett <strong>barát</strong>, hogy távolság helyett <strong>közelség</strong>, hogy bezártság helyett <strong>nyíltság</strong>, hogy kifogás helyett <strong>kézfogás</strong>, hogy bánat helyett <strong>boldogság</strong>. Hogy a <strong>figyelem</strong> legalább olyan fontos, mint a fegyelem, hogy a szabadság nem szabhat határt, hogy a ragaszkodás nem mindig béklyó, hogy agyalás helyett ölelés.  <strong>Sok ölelés</strong>. Ráncsimító.</h3> <p> </p> <p>Ötvenéves lettem én –</p> <p>meglepett - e szívzuhanás</p> <p>fene</p> <p>bánja</p> <p>kincs, mit ajándékba kaptam</p> <p>e megszürkült peremen</p> <p>tőled</p> <p>nekem.</p> <p>Ötven évem elszaladt,</p> <p>kevés mi volt, alig maradt</p> <p>hiszek,</p> <p>bennünk.</p> <p>Lehettem volna énekes,</p> <p>nem ily filozófikus vadóc</p> <p>csacska</p> <p>fruska.</p> <p>De nem lettem, mert Debrecenben</p> <p>se színház, se egyetem</p> <p>nem takart</p> <p>nem akart.</p> <p>Tanított buzgón, felnőttre formált</p> <p>ifjonti véremmel,</p> <p>a szív</p> <p>megtelt,</p> <p>kivont karddal tolt előre</p> <p>küzdésre kényszerítve</p> <p>egyes</p> <p>egyedül.</p> <p>„Te, elmondom százszor, hogy megértsd,<br />nem leszel fülemüle ág tetején” -<br />makogsz</p> <p>vacogsz.</p> <p>Együtt derül tanár s diák <br />hogy kislány nem deszkát koptat ma már</p> <p>csak száll</p> <p>csak száll...</p> <p>Maradék életemben rád</p> <p>fogok nem akárhogy</p> <p>vágyni,</p> <p>várni!</p> <p> </p> <p style="text-align: right"><strong>SZÜLETÉSNAPOMRA    </strong></p> <p style="text-align: right">Harminckét éves lettem én -<br />meglepetés e költemény<br />csecse<br />becse:</p> <p style="text-align: right">ajándék, mellyel meglepem<br />e kávéházi szegleten<br />magam<br />magam.</p> <p style="text-align: right">Harminckét évem elszelelt<br />s még havi kétszáz sose telt.<br />Az ám,<br />Hazám!</p> <p style="text-align: right">Lehettem volna oktató,<br />nem ily töltőtoll koptató<br />szegény<br />legény.</p> <p style="text-align: right">De nem lettem, mert Szegeden<br />eltanácsolt az egyetem<br />fura<br />ura.</p> <p style="text-align: right">Intelme gyorsan, nyersen ért<br />a „Nincsen apám” versemért,<br />a hont<br />kivont</p> <p style="text-align: right">szablyával óvta ellenem.<br />Ideidézi szellemem<br />hevét<br />s nevét:</p> <p style="text-align: right">„Ön, amig szóból értek én,<br />nem lesz tanár e féltekén” -<br />gagyog<br />s ragyog.</p> <p style="text-align: right">Ha örül Horger Antal úr,<br />hogy költőnk nem nyelvtant tanul,<br />sekély<br />e kéj -</p> <p style="text-align: right">Én egész népemet fogom<br />nem középiskolás fokon<br />taní-<br />tani!</p> <p style="text-align: right">József Attila -1937. április 11.</p>rich