1.0Nomakeuphttps://delibab.cafeblog.huCsSzhttps://delibab.cafeblog.hu/author/cssz/<p><a href="https://delibab.cafeblog.hu/files/2016/07/3.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-113" src="https://delibab.cafeblog.hu/files/2016/07/3.jpg" alt="3" width="768" height="432" /></a></p> <p><span style="color: #993366"> Ki viszi át a Szerelmet</span></p> <p><span style="color: #993366"> Létem ha végleg lemerült </span></p> <p><span style="color: #993366">ki imád tücsök-hegedűt? </span></p> <p><span style="color: #993366">Lángot ki lehel deres ágra? </span></p> <p><span style="color: #993366">Ki feszül föl a szivárványra? </span></p> <p><span style="color: #993366">Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? </span></p> <p><span style="color: #993366">Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? </span></p> <p><span style="color: #993366">S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? </span></p> <p><span style="color: #993366">Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! </span></p> <p><span style="color: #993366">S ki viszi át fogában tartva </span></p> <p><span style="color: #993366">a Szerelmet a túlsó partra!” (Nagy László,1957)</span><br /><br /></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #993366">Belém martál. Te leheltél belém lángot újra. Felébresztetted az alvó szenvedélyt és én boldogan lettem a szeretőd. Megjegyeztél, de el sose vettél. Magadnak akartál, de magadat sosem adtad oda árván.  Kívül-belül meztelenre vetkőztem érted, összehordva kígyót-békát, hogy néha együtt hallgassuk a tücsök-hegedűt. Nem várva már túl sok csodát, így estünk rabul sután a mi kis börtönünkbe. Nem vettem volna rá mérget, hogy feladnád búskomor léted, de úgy küzdöttünk, megfeszülve, hogy megadtam magam ölelésnek, bosszúnak,vágynak, becéző marhaságnak. Gondoltam majd mi ketten elrettentjük a gonoszkodó hitetlent. Miközben akadálymentes volt a pálya, mi építettük egyre csak a  gátat. Falakat húztunk és romboltunk. Dacosan-harcosan szítottuk az ellentétes erőket.  A jég és a tűz között játszadoztunk. Hol a hidegtől vacogva, hol a tüzes lángoktól  megperzselődve, de soha el nem kötelezve.  Vittük mi…..húztuk-vontuk. Foggal-körömmel, mély nyomokat hagyva sivár kis életünkben. Hol a szivárványig röpített, hol a mélybe ejtett, de végül mi hagytuk el.  Most kérdem én? Lesz-e még időnk, becéző szavakra, ölelni sírva? Lesz-e még szerencsénk cipelni, a fogunkban tartva? Lesz-e még időnk egymás húsába marni? Lesz-e még időnk új lángot gyújtani? Lesz-e még erőnk feszülni szivárványos égre, lesz-e- még vágyunk elveszni érte?</span></p>rich