{"version":"1.0","provider_name":"Nomakeup","provider_url":"https:\/\/delibab.cafeblog.hu","author_name":"CsSz","author_url":"https:\/\/delibab.cafeblog.hu\/author\/cssz\/","title":"Marionett","html":"

\"\"<\/a><\/p>\r\n

Minden egyes szak\u00edt\u00e1sunk ut\u00e1n, amikor k\u00ednkeservesen meghoztam a f\u00e1jdalmas d\u00f6nt\u00e9st, hogy elhagylak: mintha a sz\u00edvemet t\u00e9pt\u00e9k volna ki.<\/strong> Valahol legm\u00e9lyen tudtam, hogy ez m\u00e9gis csak \u00e1tmeneti f\u00e1zis, menek\u00fcl\u00e9sem hossz\u00fa r\u00f6g\u00f6s \u00fatj\u00e1nak csak egy kis \u00e1llom\u00e1sa. Tudtam, hogy m\u00e9g nem tudlak v\u00e9gleg elengedni, hiszen \u00e9rzelmeim h\u00e1l\u00f3j\u00e1ban verg\u0151dtem. A hat\u00e1sod alatt voltam, a birtokod, a t\u00e1rgyad, az id\u0151tlen j\u00e1t\u00e9kszered, mint egy \u00a0igazi marionett figura. <\/strong><\/span><\/p>\r\n

\u00dcgyesen mozgattad a sz\u00e1lakat, hogy sz\u00e1modra \u00e9lvezhet\u0151 legyen az el\u0151ad\u00e1s. N\u00e9ha m\u00e9g f\u00e1jt is, olyan er\u0151s volt egy-egy mozdulat, de tehetetlen voltam. Sem sz\u00edvem, sem szavam nem volt hozz\u00e1, hogy elmondjam: ez \u00a0nagyon f\u00e1j, k\u00e9rlek ne csin\u00e1ld!<\/strong> Egy akaratlan test voltam csup\u00e1n, amit ide-oda r\u00e1ngathatt\u00e1l. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g sem volt t\u00fal f\u00e9nyes, de t\u00e9ged ez egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekelt. Te csak magadnak akart\u00e1l j\u00e1tszani, a te szab\u00e1lyaid szerint ment fel a f\u00fcgg\u00f6ny. Az el\u0151ad\u00e1snak azonban most v\u00e9ge. V\u00e9gleg elszakadtak a sz\u00e1lak, \u00e9s nincs sem ember, sem semmilyen fels\u0151bbrend\u0171 l\u00e9ny, aki meg tudn\u00e1 jav\u00edtani. Tudtam, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb majd meglazulnak, mert semmi sem tart \u00f6r\u00f6kk\u00e9. \u00a0Hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1ltam bevetni mindenf\u00e9le akrobatik\u00e1t, a mozdulataim s\u00faly\u00e1t te hat\u00e1roztad meg<\/strong>. Nem tudtam k\u00f6nny\u00edteni rajta. Nem tudtam fenntartani azt az idilli \u00e1llapotot, ami mindkett\u0151nk sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9lvezhet\u0151 lett volna. Az arcomat is \u00fajra kellett festeni n\u00e9ha, mert k\u00fcl\u00f6nben fak\u00f3 lett \u00e9s sz\u00edntelen. Megt\u00f6rte az id\u0151. T\u00fal sok nyomot hagyt\u00e1l rajta. Hi\u00e1ba volt az a sok vid\u00e1m pillanat, amikor m\u00e9g tapsolt a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g is, \u00e9s olyan k\u00f6nnyed\u00e9n mozgattad a karjaimat, hogy szinte \u00e9letre keltek. Kicsit \u00fagy \u00e9reztem, mintha \u00e9ln\u00e9k. Mintha egy \u00e9l\u0151 ember lenn\u00e9k, sz\u00edvvel-l\u00e9lekkel. \u00dagy mosolyogt\u00e1l r\u00e1m, mintha igazi lenn\u00e9k. Mintha h\u00fas-v\u00e9r testem lenne, \u00e9s n\u00e9ha \u00fagy simogatt\u00e1l, olyan bizserget\u0151n, hogy m\u00e1r-m\u00e1r elhittem: bel\u00e9m szerett\u00e9l. Egy t\u00e1rgyba. Egy bab\u00e1ba, akit te hozt\u00e1l l\u00e9tre. Egy ill\u00fazi\u00f3ba, egy \u00fct\u00f6tt-kopott t\u00e1kolm\u00e1nyba, amibe te lehelt\u00e9l \u00e9letet.<\/strong> Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a t\u00fcnd\u00e9rmes\u00e9k ideje lej\u00e1rt. Egyre kusz\u00e1bb lett minden. Hi\u00e1ba h\u00fazogatt\u00e1l jobbra, balra, \u00e9n mindig ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba mozdultam. Nem tudom mi v\u00e1ltozott, nem tudom mit\u0151l v\u00e1lt ilyen kisz\u00e1m\u00edthatatlann\u00e1 egy-egy mozdulat. Pr\u00f3b\u00e1ltam ellent tartani, pr\u00f3b\u00e1ltam olyan gyeng\u00e9den, \u00e9s tehetetlen\u00fcl sodortatni magamat, mint r\u00e9gen, de te csak r\u00e1ngatt\u00e1l, \u00e9s sokszor b\u00e1ntott\u00e1l. Egyre hevesebben, egyre k\u00e9ts\u00e9gbeesettebben. Egy id\u0151 ut\u00e1n teljesen \u00f6sszekusz\u00e1l\u00f3dtak a sz\u00e1lak. A l\u00e1bam a nyakamban, a kezem g\u00fazsba k\u00f6tve, a nyakam kit\u00f6rve. Valahogy mindig kibogoztuk, valahogy mindig \u00fajra\u00e9lesztett\u00fck a kis j\u00e1t\u00e9kunkat. A mi kis j\u00e1t\u00e9kszer\u00fcnket: engem. Valahogy mindig fel\u00e1lltunk. Te volt\u00e1l a meghosszabb\u00edtott kezem \u00e9s l\u00e1bam. A kezedben volt az eg\u00e9sz \u00e9lettelen kis testem. Minden akaratlan mozdulatomban t\u00e9ged t\u00fckr\u00f6ztelek, minden hull\u00e1mz\u00f3 el\u0151ad\u00e1sunkban t\u00e9ged dics\u00e9rtelek, minden sikeres nap ut\u00e1n t\u00e9ged \u00e9ltettelek. Velem \u00e9s \u00e1ltalam volt\u00e1l teljes. Veled \u00e9s \u00e1ltalad voltam t\u00f6k\u00e9letlen. Velem, \u00e9s \u00e1ltalam volt\u00e1l tele \u00e9lettel, tele rem\u00e9nnyel. Veled \u00e9s \u00e1ltalad voltam egy \u00e9ledez\u0151 b\u00e1bocska, egy csodabog\u00e1r Marionett figura.<\/strong><\/span><\/p>\r\n

Cs\u00f6ndesen fekszem az \u00f6sszes t\u00f6bbi kell\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt, mi\u00f3ta lement a f\u00fcgg\u00f6ny. A por vastagon belepte testemet, zsin\u00f3rjaim beh\u00e1l\u00f3ztak m\u00e1s elhaszn\u00e1lt j\u00e1t\u00e9kszereket. Hallgatom a besz\u0171r\u0151d\u0151 hangokat, ahogy zajlik az el\u0151ad\u00e1s. Hallgatom, ahogy tapsol a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g, a konferanszi\u00e9 harsog\u00f3 hangj\u00e1n gurgul\u00e1z: \u201eH\u00f6lgyeim \u00e9s Uraim! A ma este legelb\u0171v\u00f6l\u0151bb produkci\u00f3ja k\u00f6vetkezik!\u201d<\/span><\/p>\r\n

Milyen elb\u0171v\u00f6l\u0151ek is voltunk a kesze-kusza el\u0151ad\u00e1sm\u00f3dunkkal. Milyen furcs\u00e1k \u00e9s meseszer\u0171ek. Megteremtett\u00fcnk magunknak egy saj\u00e1tos kis vil\u00e1got, amit sz\u00e9pen m\u00f3dszeresen hagytunk elp\u00e1rologni. Am\u00edg azt hittem \u00e9lek, minden olyan k\u00f6nny\u0171nek t\u0171nt. M\u00e9g a sok-sok gyakorl\u00e1s ellen\u00e9re sem \u00e9reztem izoml\u00e1zat. Persze, hogy nem! Hiszen \u00e9n nem is vagyok ember! Elhitetted velem, mint egy nagy var\u00e1zsl\u00f3, hogy lehetn\u00e9k az is. Lehetn\u00e9k a te szerelmed. A te asszonyod, a te mindened. Elhitetted velem, hogy amit mi j\u00e1tszottunk, egyszeri, \u00e9s megism\u00e9telhetetlen.<\/span><\/p>\r\n

\u00a0Most, hogy itt fekszem kiss\u00e9 porosan, kiss\u00e9 megkopottan, m\u00e1r nem f\u00e1j semmi. Nincs t\u00f6bb sz\u00e9lmalomharc, \u00e9s nincs t\u00f6bb g\u00f6rcs\u00f6s megfelelni akar\u00e1s. Nincs t\u00f6bb p\u00f3r\u00e1zon r\u00e1ngat\u00e1s, \u00e9s nincs t\u00f6bb \u00e9des-b\u00fas rem\u00e9nyked\u00e9s. Nincs fejl\u00e1mpa, \u00e9s nincs t\u00f6bb attrakci\u00f3. Olyan j\u00f3 itt a s\u00f6t\u00e9tben megb\u00fajni, \u00e9s biztons\u00e1gban csak \u00fagy lenni. Csak fekszem, \u00e9s nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi. Csak a magam\u00e9 vagyok, csak magamnak f\u00e9lek. F\u00e9lek \u00e9s v\u00e1gyom, pedig nincs is lelkem. Mire is v\u00e1gyhatna egy hozz\u00e1m hasonl\u00f3 figura? Arra, hogy egyszer \u00fajra \u00e9letre kelljen benne valaki, aki lehetett volna.<\/span><\/p>","type":"rich"}