Az én szerelmem, a francia rendezőnő, Maiwenn filmje nem egy habkönnyű romantikus dráma. Nem egy klasszikus szerelmi történet némi buktatókkal fűszerezve, ahol a szerelmesek végül minden zavaró és akadályozó tényező ellenére egymásra találnak. Ez a film arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a nárcisztikus áldozat szindrómát, a NAS-t. Sok filmet láthattunk kegyetlen pszichopatákkal, szerethető bolondokkal a sokszor furcsa, vagy rémisztő cselekedeteikről. A gaztetteikről vagy éppen a minden erkölcsi és emberi normát áthágó viselkedésükről. De olyat ritkábban, ami azt mutatja be, hogy egy nárcisztikus személyiségzavaros ember hálójába hogyan lehet belekeveredni, illetve hogyan lehet ebbe a nyilvánvalóan romboló kapcsolatba akár évekig beleragadni.
Tony, – aki jelen esetben egy harmincas évei vége felé járó ügyvédnő – egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő férfi, Georgio áldozata, akinek köszönhetően mind mentálisan, mind fizikailag leépül. Majd amikor a súlyos síbalesete után a rehabilitációs központban szembesül a saját nyomorával: újra kell tanulnia járni, képtelen segítség nélkül fürdeni, stb…ekkor kezdi átgondolni, hogy valójában mi is vezetett ide…Ezzel indul a film, és aztán szépen lassan a múltbéli eseményekre is fény derül.
GEORGIO
Ő az a férfi, akit társaságban körül donganak nők. Ő az, aki mélyen a szemedbe néz, és azt mondja: „Nézz a szemembe és úgy mondj nemet!” Mindenkit el akar kápráztatni humorával és tájékozottságával. Folyton beszél és hevesen gesztikulál. Sugárzik belőle az érzékiség és a rosszfiúság. Fél szemmel mindig figyel, hogy elég hatásos volt-e az előadás. Elég elragadó volt-e, és sikerült-e teljes mértékben elkápráztatni a közönséget. Az elismerő tekintetek, a hölgyek kéjes pillantásai mind biztató visszajelzések, ebből táplálkozik. Közben sokszor csak általánosságokat puffogtat: „A legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Rájöttem, hogy szeretem boldoggá tenni az embereket… Ha egy kicsit is tehetek érte, úgy érzem, már megérte…” Ezt viszont olyan meggyőzően és hatásvadász módon, már-már teátrális magasságokba emelve, hogy elolvad tőle minden földi halandó. „ Fantasztikus faszi” – mondják ki végül az elismerő szavakat környezetében. Mindig figyeli a reakciókat, és ennek megfelelően csűri-csavarja az előadást (mint egy igazi stand up comedy), hogy végül teljes legyen a siker és az elragadtatás a hallgatóság részéről. Olykor, amikor a figyelmét mégis ráirányítja valaki másra, közben a saját szakállát simogatja vagy éppen az orrához ér többször, komolyan elgondolkodva és sejtelmesen szuggerálva a kiszemelt áldozatot. Nagyon kell figyelnie, hogy ki ne essen a szerepéből, ezért erősen koncentrál önmagára, és közben tettetett odafigyelést produkál.
Szeret idétlenkedni. Mint egy infantilis kisgyerek. Szereti megkérdőjelezhetetlenné tenni a jelenlétét és a véleményét. Szereti elviccelni a dolgokat, de azzal is a saját nagyságát, grandiózusságát hangsúlyozva:
„Én nem köcsög vagyok, én a köcsögök királya vagyok!”
TONY
Tonyról a legtöbbet a védőbeszédje mond el, – ami számomra nem derül ki, hogy milyen ügyben kerül kinyilatkoztatásra a bíróságon viszonylag a film elején, – úgy érzem, hogy ez a film alap üzenete. Tony hitvallása. A benne kavargó érzések közvetítése Georgio iránt, és közben peregnek a képek az együtt megélt „boldog” napokról. Az önfeledt nevetésről, a közös vidám programokról, a felhőtlen magasságokba röpítő szerelemről. Egyfajta alázattal és féltéssel teli összefoglalás, hogy bár feladjuk a szabadságunkat, és közben megjárjuk a menny és a pokol minden egyes zegzugát, mégis megéri. Mert nem lehet veszíteni valód, ha szívből és lélekből akarsz szeretni. Tony őszinte, mély, érzelmekkel fűtött szavai óriási kontrasztot teremtenek a Georgió által kreált játszmákhoz képest.
„Álszent titkárok, barátok és testvérek! Muszáj tönkre tennetek mindent? Mintha a világ új volna, mintha ez lenne az első reggel, mintha még mindig hajnal lenne. Az az igazság tisztelt titkárok, hogy ami már tönkrement, ami a legfőbb csalódásunk, az a szabadságunk. Nem lehet veszíteni valód, ha szívből és lélekből akarsz szeretni. A legszédítőbb magasságokba kell emelkedned, hogy fejest merj ugrani. El kell viselned a birodalmak bukását, és a legnagyobb viharokat, hogy együtt legyetek abban a pillanatban…Élned kellett! Veszítened kellett újra és újra, hogy győzedelmeskedni tudj. A szerelem semmi, amikor új, nyers és tiszta. A vihar előtti szerelem nem egy döntés, hanem egy elhatározás. Amikor az esemény, baleset vagy lehetőség bekövetkezik, legyél ott állva. Találd meg a szót, tettet vagy nézést. Igen, szerelmem, abban a pillanatban bízz bennem! Nem tűnök el. Abban a percben én ott leszek, és így hát megjósolom, hogy mi fogunk győzedelmeskedni.”
Látjuk a védőbeszéd alatti képekből, hogy Tony-t elbűvöli Georgio személyisége. Megfogja a mássága, az őrültsége, a nem átlagos figurája. A különcsége és furcsa viselkedése miatt még férfiasabbnak és titokzatosabb egyéniségnek látja. Tonyról nem tudunk meg túl sokat. Csak a férfi által generált domináns megnyilvánulásokra való reakcióinak az ábrázolása a fontos. Így indul az ő végzetes szerelmük. Heves szeretkezésekkel, örömteli vágyakozásokkal, sokat sejtető pillanatokkal.
GEORGIO&TONY
Te dagadt ribanc!- mondja Georgio viccesen Tonynak társaságban. A többiek középkorinak titulálják a stílusát, de ez Tonyt különösebben nem érdekli. Jót nevetgélnek az egészen. A következő történésekben aztán elindul az igazi érzelmi zűrzavar és lavina. Végül összeházasodnak. Majd Georgio gyereket akar. Közli Tony-val, hogy szívből vágyik egy gyerekre. Hamarosan együtt örülnek a gólyahírnek. Kiderül, hogy Agnes, a férfi egy régebbi kapcsolata, aki modell, és drogozik: öngyilkos lesz, miután tudomást szerez a terhességről. Tony nem érti, miért aggódik a férfi azért a másik nőért ennyire, miközben már felesége van és mindjárt családja is lesz, de férje tudatosítja benne, hogy erről nem nyit vitát. Agnesről gondoskodnia kell és kész. Egyre több lesz közöttük emiatt a feszültség. Terepautához járnak. Nem sok eredménnyel. Majd Georgio kimondja a végszót, hogy: „Szeretlek, de nem tudok mindig veled lenni.” Elköltözik. „Csak jó pillanatokat fogunk átélni.” Nem bírja a feszültséget, amit a csalódott és zavarodott asszonyka generál a kérdéseivel. Tony nyugtatókat szed, szigorúan olyanokat, ami nem árt a babának. Aztán egyszer csak jönnek a végrehajtók, mert kiderül, hogy Georgio adósságokat halmozott fel. Majd amikor hazaérve szembesül a kiürült lakással, csak ennyit mond a feleségének viccesen: „Tetszik ez a japán hangulat….”.
Tony összeomlik, mert úgy látja, hogy a gyerekét apa és család nélkül kell megszülnie. Az öccse az egyedüli személy, aki próbálja lebeszélni erről az egész őrületről. Főleg, amikor megtudja, hogy a nővére nyugtatókat szed állapotosan. Közben bevillannak a jelen képei, ahogyan a rehabilitáción nevetgél a társaival. Egy teljesen átlagos és szerethető hölgy, aki kortól, nemtől és faji hovatartozástól függően bárkivel szívesen alakít ki emberi, baráti kapcsolatokat.
LÁTSZÓLAG MINDEN RENDBEN
Aztán miközben már szépen lassan elfogadta magában, hogy Georgio-val nem működik, a férfi váratlanul megjelenik: a legnagyobb természeteséggel süt-főz a lakásban. A vége ágyba bújás lesz, majd másnap szülés. Még a gyerek nevének választásában is határozottan Georgio dönt. A kis Simbádnak Agnes lesz a keresztanyja. Majd amikor rendeződni látszik minden és egy közös nyaralás után együtt érnek haza, Georgió közli, hogy üzleti találkozója lesz, és nem alszik otthon.
Kezdődik minden elölről. Mint valami rossz rémálom, megint ott van az a fránya csábítás egy másik nő személyében. Még a nevét sem tudja. Amikor lebukik, teljes lelki nyugalommal úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. „Szerelmem, minden rendben? Nem történt semmi, be voltam drogozva.” És itt érkezünk el a másik fontos monológhoz, amit Georgio sírva, megtörve ad elő Tony-nak.
„ Mindig is úgy gondoltam, hogy azok a percek csak az enyémek, és csak rám tartoznak. Azokban a pillanatokban szar alakként viselkedek. Mert mélyen legbelül, úgy érzem, ilyen vagyok. Miért kellene annak lennem, akit belém látsz? Azért jöttél oda hozzám, mert pontosan az vagyok, aki…”
Tony kifordul önmagából. Nem tudja elviselnie a férje állítólagos „drog” problémáit. Amiről tudja, hogy nem csak a drogok, hanem valójában a nők azok, akik elrabolják a családjától. Nem tudja elviselni, hogy igen, egy szar alakba szeretett bele, akitől teljes mértékben függővé vált. Nem tudja elviselni, hogy kicsúszott a kezéből az élete, tőle teljesen szokatlan módon képes elhinni a legnagyobb hazugságokat is. Nem bírja elviselni, hogy becsapja magát és ezen képtelen változtatni. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után elhatározza, hogy elválik.
Georgio tudomást sem akar venni az egész válási hóbortról. Először firtatja a felesége kapcsolatokhoz való viszonyulását, majd az illemről kezd szónokolni, és amikor érzi Tony hajthatatlanságát, akkor jön a kioktatás a szeretetről: „Ha szeretsz valakit az fáj, nem könnyű. Honnan tudod mit érzek?”
Elválnak. Majd a válás után ismét szeretkeznek. Csak a gyerek meg ne lássa, nehogy összezavarodjon. Látványos bocsánatkérés a terepauta előtt, és látványos idilli családi képek a nem létező közös otthonukban. Georgio bohóckodik a fiával, mások előtt teljesen hülyét csinál magából, meg akar felelni. Maga sem tudja pontosan, hogy minek, de ezt kell tennie. Tonynak sikere van a munkájában, fontos megbízást kap, amit örömmel újságol el ennek a kiismerhetetlen férfinak, akit már megint szeret. Viszont Georgio közönyös reakciója megdöbbenti, és kibillenti abból a harcos küzdésből, amivel újra, újra életre akarja kelteni a kapcsolatukat. Amivel önmaga és a világ előtt is be akarja bizonyítani, hogy lám-lám, mégis csak győzedelmeskedni fogunk. A férfi nem tud örülni sikerének.
Ezek után egy nagyobb ugrás következik, pontosan nem tudjuk mennyi idő telt el az előző találkozásuk óta, de egy biztos: Tonynak új pasija van.
G: Szabad azt mondanom, hogy hiányzol? Talán látom, hogy kilépsz az életemből, és ettől megőrülök.
T: Azért akarsz látni, mert jól érzed magad tőle!
G: Azért akarlak látni, mert szeretlek, és te is szeretsz, ezért kerülsz.
Amikor a férfi megtudja, hogy a nőnek pasija van, elborul az elméje. Jön az asztalborítás és az üvöltözés. Azzal a nővel, akinek az imént még szerelmet vallott. Tony 10 év szenvedés után végre belátja, hogy mindez csak üres duma.
Később újra találkoznak a gyermek iskolájában a fogadóórán, Tony csak oldalról szemléli a késve érkező férfit, aki gyorsan mellé ül. Érzi az illatát, látja a száját, az állát, csak nézi és érzi a vonzást. A férfi pontosan érzi a nő tekintetét. Pontosan tudja, hogy megkívánták. Tony csak bámul és nem érti, milyen békés és szelíd, milyen normális, és helyes férfinak tűnik az ő volt szerelme. Gyermeke apja. Csodálkozik a saját érzésein. A férfi rá sem néz, csak hivatalosan cseveg a tanárokkal. Majd egy kérdő pillantást mégis megenged Tony felé, de csak röviden, kurtán. Egy röpke pillanatra kiesett a szerepéből, és majdnem sóvár tekintettel válaszolt. De nem. Ő igenis egy szerethető szar alak. Egy megsebzett, és eldobott férj. Egy kötelességét teljesítő apa. Egy áldozat, aki nem tehet mást, mint udvariasan és tisztelettel távozik.
Kommentek