A PszichoKedves

“A PszichoKedves azonban nem akar szeretni.  Nem tudja kimondani és kimutatni sem, hogy szeret. A nő kétségbeesve keresi, kutatja a tekintetében a melegséget adó, szeretetteljes pillantást. Nincs pillantás. Csak a birtokolni vágyás. Csak  kapálódzás egyik oldalról a kielégülést hozó tárgyért, a másik oldalon a boldogságot nyújtó emberért. A nő követeli, hogy kimondják és kimutassák: szeretlek. Amikor mégis elhangzik, nincs benne semmi érzelmi töltet. Akár azt is mondhatta volna: szekerce.”

 

Honnan tudhattam volna, hogy egy pszichopatával van dolgom? Azt gondoltam, hogy aki ilyen problémával küzd, annak látható és jól felismerhető jelei vannak, és nyilván nem férkőzhet a közelembe se. Sajnos tévedtem.

Nem vagyunk tökéletesek, mindenkinek számos hibája van. Egész életünkben csak tanuljuk, hogyan tehetjük teljesebbé az életünket és hogyan válhatunk jobb emberré. Hogyan tanulhatunk a hibáinkból és hogyan fejlődhetünk. Hogyan tehetjük a saját, és a környezetünk életét is élhetőbbé és vélhetően boldogabbá. Sokszor találkozunk furcsa emberekkel és megszoktuk már, hogy nem könnyű adaptálódni és elfogadni a másként gondolkodókat. De nem olyan korban élünk, amikor első kézből elimináljuk azt, ami nem felel meg minden szempontból az elvárásainknak. Nekünk még tele van a tarisznyánk olyan komoly tőkékkel, mint tolerancia, bizalom és mások tisztelete. Ezek azok az alapok, melyekre minden bizonnyal építeni lehet. Igen ám, csak nem egy pszichopatával. Amikor találkozunk egy megtévesztésig normálisnak és szerethetőnek tűnő emberrel, akit szépen lassan beengedünk az életünkbe, és aztán csak később derül ki, hogy ő egy álarc mögé bújt beteg ember, – akkor hiába a tarisznyában lévő sok- sok kincs. Hiába vagy megértő és türelmes, hiába vagy nagylelkű és bizakodó. Az építkezés helyett csak rombolás jut, és örülhetsz, ha megúszod katasztrófa nélkül és nem esik a fejedre egy féltégla.

Mert a PszichoKedves – a továbbiakban nevezzük őt így – rendelkezik azzal a tökélyre fejlesztetett képességgel, hogy teljes mértékben megtéveszt. Úgy érzed magad, mintha hirtelen a paradicsomba csöppentél volna. A PszichoKedves férfi elbűvöl behízelgő és közvetlen stílusával. Rendelkezik azzal az ősi, ösztönös, állatias erővel és vonzalommal, aminek az ember lánya összeszorított lábakkal csak ideig-óráig tud ellenállni. Beszéde csapongó és felszínes, figyelme a kiszemelt áldozat minél hamarabbi megszerzésére fókuszál. Árad belőle a szexualitás. Minden egymásnak szegezett gondolatban, gesztusban ott bujkál a „Mikor kaphatlak már meg?”- kétségbeesett üvöltése. A nő oda van meg vissza. Micsoda férfias energiák és hogy éppen engem, és hogy ennyire kíván, és anyám borogass! Rövid időn belül eljutnak az ágyig, de ha az nincs, az sem okoz problémát. A szexben lehengerlő és el van ájulva a saját teljesítményétől. Mint ahogy az ágaskodó közel s távol, de minimum a földkerekségen innen és túl is egyedülálló potenciáljától is. Igazi kéjsóvár, aki újra és újra maga alá akarja gyűrni az áldozatát. A fantáziadús együttlét nem fontos, csak a kielégülés. Mint ahogy az elő és utójáték sem. Mindeközben magába szippantó nyelvcsapásokkal bekebelez. Felfal. Olyan erősen szorít és ölel, hogy nyomot hagy a testeden. Erőszakosan magának követel. Téged akar. Örök kéjlázban ég, és olyan, mint valami eszelős függő.  Ez az első csapda. Akinek az életében egyébként is fontos szerepet játszik a szexualitás, az sétál be legkönnyebben a PszichoKedves csapdájába. 

A probléma ott kezdődik, amikor az áldozatul esett nő összekeveri ezt a pusztán szexuális vonzalmat és őrületet, a szerelemmel. Amikor már többször is megismétlődik és kezd rendszeressé válni, úgy tűnik, hogy ez már egy kapcsolat. A párkapcsolathoz azonban a felszínes izgalmakon kívül, szükség van valós intimitásra és érzelmekre is. A PszichoKedves azonban nem akar szeretni.  Nem tudja kimondani és kimutatni sem, hogy szeret. A nő kétségbeesve keresi, kutatja a tekintetében a melegséget adó, szeretetteljes pillantást. Nincs pillantás. Csak a birtokolni vágyás. Nincs egymás szemében való elveszés. Csak a kapálódzás egyik oldalról a kielégülést hozó tárgyért, a másik oldalon a boldogságot nyújtó emberért. A nő követeli, hogy kimondják és kimutassák: szeretlek. Amikor mégis elhangzik, nincs benne semmi érzelmi töltet. Akár azt is mondhatta volna: szekerce. Minél jobban kimutatja a gyenge nő az érzelmesség/érzelmek utáni vágyát, annál sebezhetőbbnek és gyengébbnek tűnik. Ez adja a legnagyobb támadási felületet. Hiszen aki gyenge és érzelmileg instabil, az labilis és könnyen irányítható. Manipulálható kis vacak kacat, amit ő működtethet kénye kedve szerint. A nő semmi perc alatt válik kiszolgáltatott kisegérré és közben ott áll előtte a számára leghatalmasabb és legszebb sörénnyel megáldott oroszlán.  A PszichoKedves úgy kúszik be az életedbe észrevétlen, hogy kettőt pislantasz, és már félig-meddig ott lakik nálad. A gyenge nő, mintegy távirányítós jármű, teszi a dolgát. Kiszolgál és elhalmoz. Mindenét odaadja. Feláldozza önmagát, alárendeli az életét és a vágyait a kiismerhetetlen és titokzatos ismeretlennek. Mert a PszichoKedves örök titkokat tartogat a tarsolyában. Nem lehet megismerni, felismerni, rácsodálkozni és egyre mélyebbre jutni a lelkében. Nem enged utat az érzelmeihez. Nem mesél a gyerekkoráról és nem oszt meg sztorikat az előző életéről. Nincs előző élete, de jövője sem. Csak a jelen van, amit éppen veled tölt el (nem megoszt, vigyázat!), nagy kegyesen. Nem hagy levegőhöz jutni. Teljes mértékben elszigetel. Mindenről tudni akar, ami veled történik, de ő maga nem mond semmit. Irreleváns a kapcsolat szempontjából és kész.  Csak a ködös és felszínes utalások és célzások, amiket puffogtat jelentőségteljesen. Olyannyira, hogy elhiszed, ez az ember nagy dolgok tudója és őrzője. Olyan valaki ő, akihez föl nem érhetsz, mert egy igazi egyéniség. Egy fura alak, aki csak téged akar. Egy infantilis csodabogár, akit minden furcsasága és abnormális tulajdonsága ellenére megszeretsz.

Elvárja, hogy mellette állj és támogasd, ha az anyagi helyzete úgy kívánja. Amennyiben hangot adsz kétségeidnek és feltételeket támasztasz, olyan bűntudatot kelt benned, hogy nincs az a szakember, aki évek alatt ki tudja kezelni –e mélységes bűnöket. Melyeket a gyenge nő folyamatosan elkövet. Folyton hibázik és rosszul cselekszik.  A PszichoKedves elvárja a teljes elragadtatást és elnézést a nő részéről. Így az a kihasznált és kizsákmányolt nő, aki időnként megrázza magát és eljut a felismerés legalacsonyabb szintjére, hogy valójában mi is történik vele – veszélyessé válik.  Ekkor jön a támadás, a mindent elsöprő lelki elnyomás. A „kedves” csípőből használ olyan jelzőket, mint sutyerák, szerencsétlen, primitív picsa és így tovább. Nem mondom, hogy több hirtelen nem jut az eszembe, mert ezeket nem lehet olyan könnyen elfelejteni.  A csudálatos jelzők csak abban az esetben dukálnak, ha ez a nőszerű tárgy nem elég önfeláldozó és nagyvonalú. Nem elég támogató és kedves.  Nem elég szexi és elragadó bestia. Nem eléggé empatikus és megértő. Nem elég hangtalan eszköz. Nem járul hozzá extrém és abnormális vágyai korlátlan és feltétel nélküli kiszolgálásához. Egyre veszélyesebbé váló konnektor, amihez már nem olyan könnyű bármikor csatlakozni. A felelősség csakis a másikat terheli azokért a feloldhatatlan konfliktusokért, amelyeket együtt generálnak. Miután nincs közös jövőkép és cél, ezért csak a múlt és a jelen eseményein megy a rugózás. Egy helyben járnak, és nem együtt járnak.

A PszichoKedves nem tud együtt érezni semmiben. Bármilyen nagy bajban is legyél, szimplán elbagatellizálja, és magára vetíti. Amikor ő hasonló helyzetben volt, neki sem segített senki. Amikor ő beteg volt, őt sem ápolta senki. Amikor neki rossz volt, őt sem simogatta senki. Higgadt és tettetett aggódással kérdezi meg, hogy tud-e valamiben segíteni? Akár azt is kérdezhette volna: szükséged van-e kutykuruttyra?

 

Minden kritikus és konfliktus helyzetben próbál felül kerekedni. A gesztusaival, a lekezelő modorával, a hanglejtésével és hanghordozásával egyaránt. Hiszen önmagát nagyra értékeli és szerénytelenség nélkül azt gondolja, hogy ő világ legellenállhatatlanabb pasija.  Mindenki más elhízott, elhanyagolt kripli az ő korában. Miközben a legalapvetőbb udvariassági és viselkedési szabályokkal nincs tisztában, fennen hirdeti, hogy ő a tisztesség és illemtudás példaképe. Például társaságban nem mutat be és nem bánja, ha nem érzed jól így magad. Nem is érti, mi a problémád ezzel. Mindenre van magyarázata, még akkor is, ha egyértelműen hibázott és megbántott valakit. Az egoizmusa felmentést ad a legextrémebb helyzetekben is, és emiatt soha nincs rossz érzése. Sajátos és jól begyakorolt technikája van, hogyan nyomja le a nő önbecsülését, egészen addig, hogy végül a nő kérjen bocsánatot.

Vérbeli megmondó ember, aki ha nem ebben a korban élne, és nem lenne ilyen korlátolt, akár diktátor is lehetne. Éles véleménye van az aktuális politikától a közvetlen családtagjaid magánéletéig mindenről. Kritizál és elítél, és közben hangsúlyozza a saját nagyságát és zsenialitását. Amikor a női testben lévő vágy tárgya végre öntudatra eszmél, és határozottan tiltakozni kezd az elnyomás ellen: a reakciók még veszélyesebbek lesznek és kiszámíthatatlanokká válnak. Amikor megérzi az eltávolodást és a sakkban tartott személy megvetését, akkor válik igazán ellenszenvessé. Egy darabig tovább szórja az előbb már említett szitkokat, és mindent megtesz, hogy újra uralkodása alá vonja és elgyengítse a nőt.  Majd amikor nem sikerül az elterelő vagy inkább igába hajtó hadművelet, akkor végül mindent bevet. Nem csak szavakkal, de tettekkel is bizonyítja, hogy hol a helye egy engedetlen, nagyszájú és követelőző vérszívóvá vált piócának. Mert semmi másnak nem minősül ilyenkor a másik, mint egy ártalmas és nem kívánatos csúszómászónak. Egy élősködő, gusztustalan lénynek, aki kibújt a bábból és ahelyett, hogy gyönyörű, színes szárnyú pillangóként repdesne körülötte, csak belecsíp és szembesíti önmagával. Ezt nagyon nem szereti. Nem szereti, amikor szembesítik a vállalásaival. Mert mindent megígér, abban nagy spíler, de nem csinál semmit. Felelősséget nem vállal és főleg közösséget nem. Mindig csak mások, és a körülmények áldozata. Mert soha nem alkalmas kérni és elvárni tőle semmit. Mások tehetnek arról is, hogy céltalanul, egyik napról a másikra, egyedül tengeti az életét. Ezért nem sikerül az áhított karrier, vagyonszerzés, elköteleződés. Mindenki más hülye, és csak szerencséjük van. Aki összeszorított foggal akár megalázó munkát végez a megélhetésért, az azért idióta, akiknek meg az ölébe pottyan a jó szerencse, az nyilván azért nem szimpatikus. Mindig csak a „Majd ha…., és a „Jövő hónapban talán sikerül megoldani…” a dolgok alfája és omegája. Addig is, amíg mások majd megoldják a problémáit, mindig akad egy szerencsétlen nő, aki segít túlélni a kegyetlen hétköznapokat.

Aki valaha is ilyen helyzetbe kerül, az nem tehet mást, mint tanul belőle és aztán kilép a csapdából. Csak az erős egyéniség és határozott jellem képes egy ilyen embertől távol tartania magát. Miért maradnak mégis olyan sokáig, akár évekig egy ilyen embert próbáló és daráló mókuskerékben? Azért, mert az emberek reménykednek. Mindig abban bíznak, hogy egyszer csak valami megváltozik. Abban reménykednek, hogy valami megátalkodott terézanyus attitűddel és nem kevés jóakarattal mégiscsak meg lehet ezt a „kapcsolatot” menteni.  Azért, mert az emberek magányosak, és inkább eltűrik a megaláztatások és rossz periódusok sokaságát a rövidebb, röpke élvezetet nyújtó pillanatokért. Azért, mert a PszichoKedves  időnként megmutatja a pozitív oldalát is. Néha, amikor végképp kiborul a bili és veszni látszik minden, a hirtelen és agresszív reakciók után jön a bűnbánó korszak. Nem, félre értés ne essék, azt soha nem ismeri be, hogy hibázott. Csupán kiváló előadásmódban, egész hihető módon játssza az esendő ám mindig szerető és megbízható férfi szerepét, aki képes megváltozni. Ekkor jönnek az ígéretek, a pozitív és főleg közös jövőkép vizualizálása. Az érzelmileg megtépázott és reménykedő nő pedig kezd elgyengülni és csak a szépre emlékezik. Nem jut eszébe semmi sem a sok szenvedésből, csak egy szikrányi remény….hogy tényleg más lesz minden. Ennyi elég, hogy beadja a derekát egy röpke élvezetért.  „Mégiscsak szeret” – dadogja cinikusan a PszichoKedves. Igen, mert a cinizmus és a szarkasztikus megjegyzések éltető stíluselemek a manipulátor kelléktárában. Vagy inkább főbb fegyverek, a lekezelésben és gyengítésben.  Amennyiben lenne benne több kitartás és a valódi, hétköznapi életben való kihívások iránti ambíció, akár politikus is lehetne belőle. Ebben a szánom-bánom időszakban egész emberi és szerethető is tud lenni. Ilyenkor megtévesztően hasonlít egy igazi kedveshez. A rossz hír viszont az, hogy soha nem lesz belőle igazi kedves, csak egy beteges energiavámpír, aki vérre menő, kisfiús játékot játszik. „A pszichopatát nem akarom megérteni, csak túlélni.” – Joe Navarro.