A férfi, aki 30 éve 3 nőt szeret

Az első két hölgy állandó, már több mint 30 éve ők ugyanazok a személyek. A harmadik mindig változott az évek során. Az elsőt Feleségnek nevezi – tényleg az, hisz összeházasodtak – a másodikat a Páromnak,  a harmadikat pedig a Szerelmemnek. A Feleség nem tud a másik kettőről, a Párja tud a Feleségről, az éppen aktuális Szerelme pedig mindenről tud. Eddig tudtok követni?

Bemutatom nektek a férfit, aki vállalja, hogy az elmúlt 30 évben egyszerre mindig 3 nőt szeretett. Elmondása szerint mindegyiket más valamiért, de tényleg szerette őket.

Ez a férfi, nevezzük Györgynek – kérte, hogy neve megváltoztatásával írjak – 64 éve boldogítja a hölgy szíveket. Na jó, kicsit kevesebb, mert nyilván nem a bölcsőben kezdte. Egyáltalán nem az a szívtipró fajta. Külsejét tekintve inkább alacsony, enyhén pocakos, őszülő, göndör hajú, mindig mosolygós, világító kék szemű. Feltűnt, hogy járása kissé nehézkes, a térdére panaszkodik. Ő az a férfi, akinek hanghordozása nyugalmat és biztonságot áraszt. A szeméből huncutság és kíváncsiság sugárzik, vonzza a tekinteted. Már rég elvesztette kisfiús vonzerejét, de kisugárzása még mindig nagyon férfias. Humoros és vicces. Szerintem nagy tudású, mély érzésű, érzékeny művész ember, aki közben rendkívül szerény és szerethető. Aki hosszan ölel találkozáskor, és nem fél kimutatni az érzéseit. Mindig a szemedbe néz és beszélgetés közben gyakran megérint. Aki jó hallgatóság és jó beszélgetőtárs. Aki azzal indít, hogy mennyire izgult. Egész nap erre várt és azon agyalt, hogyan is fogja nekem elmesélni az ő bonyolult szerelmi életét úgy, hogy tényleg vissza tudja adni az igazságot. 

Nyilván én is izgultam, és arra gondoltam, hogy kezdésként megkérdezem tőle hallott-e már erről a poliamor, magyarosan nyitott szerelmű definícióról? Tudjátok, ez nem ugyanaz, mint a nyitott házasság. Nemrég olvastam erről a témáról( Dossie Easton és Janet W. Hard: The Ethical Slut, magyar fordításban Szexbolondok illemtana), de azért túlságosan nem merültem el benne. Kíváncsi voltam, hogy ő mit gondol erről?  Egyáltalán kik ezek a poliamorok? Modern kori Casanovák és Kaméliás hölgyek? Ezek tényleg szexbolondok? A mai kor elfogadott vagy meg nem értett élvhajhászai?  Lássuk a hivatalos definíciót: 

“A poliamori nem a szex köré épül, – ( itt csak zárójelben kérdezem, hogy akkor miért Szexbolondok illemtana a könyv címe?) – mint a nyitott kapcsolatok, és nem is érdekszövetségeken alapul, mint a házasságok jelentős hányada. Talán a poliamori az, ami a leginkább a szerelemről szól, emellett a keretek itt a legszabadabbak: három vagy több, bármilyen nemű és szexuális orientációjú ember kapcsolatáról van itt szó. Két nő, egy férfi vagy két férfi egy nő, de akár négy férfi vagy öt nő is élhet poliamorista kapcsolatban.” 

Ezt vallják magukról:

„Az illemtudó szexbolondok becsületesek – magukkal és másokkal szemben. Szánunk időt magunkra, hogy kibogozzuk saját érzelmeinket és motivációinkat, és amikor szükséges, kiterítjük lapjainkat. Számunkra nagyon fontos, hogy jól bánjunk az emberekkel, és mindent megteszünk, hogy ne sértsünk meg másokat. Az illemtudó szexbolondok mindenekelőtt a beleegyezést tartják a legfontosabbnak. Amikor ezt a szót használjuk, akkor olyan tevékenységekről beszélünk, amelyek az összes érintett javára, jólétére és örömére szolgálnak…”

Ezek szerint a poliamorok életében jó esetben mindenki tud a másikról. György esetében ez viszont nem igaz, hiszen a feleség semmiről sem tud( elvileg), és ahogy a hölgyek a dobogó fokának alacsonyabb szintjére kerülnek, válnak csak egyre informáltabbá. Erről kérdeztem, hogyan is van ez köztük? Hogyan éli meg ezt az érzelmi háromszöget immáron 30 éve? A hölgyekkel szemben soha nem érezte inkorrektnek vagy akár erkölcstelennek ezt az életformát? 

“Ki kell ábrándítsalak. Semmiféle poli izé nem vagyok. Szívesen lennék mondjuk polihisztor, vagy politológus, na de polimámor vagy poli mi? Poliamori? Nem, az én nem vagyok. Mámoros pali, ez is jól hangzik nem? Na jó, azt gondolom, hogy több szempontból is illik rám a nyitott szerelmű kifejezés, de van itt néhány dolog, amit én nem tudok megerősíteni a tapasztalataim alapján. Először is, ami egészen biztos: ez nem a szexről szól. Nem csak arról. Az viszont igaz, hogy valóban fontos, hogy minden nővel a legemberibb és szeretet teljesebb módon tudjak bánni. De sokszor éppen ez szab gátat abban, hogy korrekt módon járjak el.

A másik pedig, hogy soha nem éltem együtt, egy közösségben ezekkel a hölgyekkel. Egyfajta párhuzamos szerelmi életet alakítottam ki, amit aztán mindenki annak nevez, aminek akar. Majd közben még gondolkodom, minek nevezzem magam. Ott van még a jó öreg poligámia, arról se feledkezzünk meg, amiben a többnejűségtől a többférjűségig főleg az érdekek és sok esetben vallási megfontolások dominálnak. Tudjuk, hogy a hunok is poligámiában éltek. Emlékszel az István, a király-ból Koppány három feleségére: Picur, Enikő és Boglárka. Ők éneklik a Te vagy a legszebb álmunk című dalt. Emlékszel? Úgy tudom, hogy a feleségek közül a legmagasabb helyet mindig az első töltötte be, elsőbbséget élvezett. Ez valahogy nálam is így van, persze poligámiáról szó sincs.  

Soha nem lettem volna rá képes, hogy a feleségem előtt felvállaljam ezt az egészet. Nem vagyok benne biztos, hogy nem sejti, de nyíltan soha nem beszéltünk róla. A párom elfogadta, hogy ő csak a második lehet. Így építettük fel a “közös” életünket, és így tudta elfogadni, hogy nem lehetek mindig vele. Az éppen aktuális szerelmekkel tudtam teljesen őszinte lenni. Ez persze annak is köszönhető, hogy ők voltak azok, akik a közvetlen közelemben voltak. Miután vidéken vagy külföldön dolgozom, így a szerelmek mindig ott voltak, vannak velem. Míg a feleségem és a párom otthon, Budapesten. Fizikailag sem tudtam volna fenntartani a helyzetet, ha a szerelmek nem tudnak a két másik életemről. 

Nem, nem merült fel bennem soha, hogy elhagyjam a feleségem. Szeretem őt. Gyermekeim anyja, akivel sokkal több köt össze bennünket mint a karikagyűrű és a házasság intézménye. Tudod, mi olyan igazi tettestársak és cinkosok voltunk és talán még vagyunk most is. Ne nézz rám ilyen hitetlenül. Barátok és kezdetben igazi szerelmesek. Soha nem tudtuk egymást igazán megbántani. Nekem Ő képviseli  a fiatalságot, az otthon melegét, az alkotó erőt, a jó szagú ünnepeket, a családot. Igen, jól értetted. Velem egykorú, de amikor együtt vagyunk az unokák ellenére nem azt érzem, hogy megöregedtünk, hanem a fiatalkori emlékek és képek élnek bennem. Ami voltunk.  Ő a biztos szellemi és érzelmi háttér, ahova mindig hazamegyek.  Adok a véleményére és csodálom, ahogy gondozza a családot, ahogy összetart mindent. Nélküle egy senki lennék. Mindig helyre tudja rakni az önbecsülésem, még akkor is, ha minden reménytelennek tűnik. Igen, lelkifurdalásom van, amiért nem tud az egyedüli lenni, és ily módon nem tudok hű lenni hozzá. Ezért sem tudom megtenni, hogy megbántsam és elé álljak valami hasonló szöveggel: “Drágám, van két másik nő is az életemben….” Igen, tudom, hogy így még jobban megbántom de képtelen vagyok rá. Félek, hogy elveszíteném örökre. Mindenben támogatom és mellette vagyok, amikor csak tehetem. Miután a munkám vidékre szólít, így csak a hétvége marad, abból is csak 1-1,5 nap, hiszen a második nap a páromé. Betegség vagy probléma esetén beülök az autóba, és hétköznap is jövök ha kell. 

A párommal való találkozás is meghatározó volt az életemben. Ez volt az az időszak, amikor a karrierem instabillá vált és nem találtam a helyemet. Minden művész életében vannak mélypontok. Ez egy nagyon komoly gödör volt, néhány évvel a házasságkötésem után, a 2. gyerekem születése előtt.  Mi volt az, amit ő adott nekem és a feleségemtől nem kaptam meg? Na látod, nem a szex. És ezért szögeztem le már az elején, hogy ez nem erről szól. Milyen jó, hogy erről most beszélgetünk, mert bennem is felszakadnak érzések és néhány dolog más megvilágításba kerül. Amit tőle kaptam és a mai napig is érzem, az őszinte és gyermeki rajongás, kötődés és a nyugalom. Olyan ő, mint egy törött szárnyú angyalka. A szüleit korán elveszítette, soha nem ment férjhez és nincsenek gyerekei. Olyan, mint egy gyökértelen virágszál, akit védelmeznem és óvnom kell. Míg a feleségem engem mindig csak támogatott és egy kicsit lássuk be, ő hordta a nadrágot, addig a párom mellett én lehettem a gondoskodó férfi. Az egész életét nekem szentelte, azt hiszem mondhatom ezt, és remélem, ez nem tűnik nagyképűnek. Vállalta a második szerepét, az ezzel járó összes nehézséget és lelki nyomást. A megalázó és elfogadhatatlan szeretői státuszt, amit én soha nem éreztem annak. Mármint ezt a szeretői viszonyt, mert az én szememben ő sokkal több volt, mint egy, vagy mint a szerető. A mi kapcsolatunk, a közös házunk és kis birodalmunk megépítésével Budapest mellett egy új szintre lépett. Ez lett ami kis közös Boldogság- szigetünk, ahova el lehet vonulni és csak úgy lenni. Soha nem viszonyként éltem meg a vele való érzelmeket. Inkább úgy, hogy ő az a másik csodálatos nő, akit megadott nekem a sors. Szerencsésnek éreztem magam, hogy ezt megélhetem és része lehetek a boldogságának. Soha nem panaszkodott vagy méltatlankodott, hogy ez a helyzet számára nem elfogadható. Soha nem kérte, hogy váljak el vagy változtassak az életformámon. Számomra ő az elfogadás és a tolerancia példaképe. Bizonyos szempontból előtte jobban meg tudok nyílni, mint a feleségem előtt, de vannak dolgok amit viszont vele nem tudok megbeszélni érdemben. Nagyon sokat tanultam a hölgyektől, a velük való másoknak talán furcsa és elfogadhatatlan viszonyulásomból. Sokat kaptam és megtanultam adni. Ez nem olyan könnyű egy férfinak. Nem olyan könnyű levenni az álarcot, még akkor is ha most azt mondod, hogy éppen én vagyok az, aki álarcot visel és időnként hazudik. Megtanultam szeretni, sírni, értékelni mindenkiben a másságot és a másféle szemléletmódot. A párom mellett lettem sebezhetőbb, és fel mertem vállalni önmagam. Éppen olyan gyarlón, bűnösen és tökéletlenül amilyen csak vagyok. Ez sokat segített  a későbbiekben, hogy felelősséget tudjak vállalni a tetteimért, még akkor is, ha  nem a monogámia a számomra kijelölt útvonal. Soha nem kerestem tudatosan a szerelmet de megtanultam értékelni azokat az embereket és helyzeteket, amit elém sodort az élet. Mindig törekedtem rá, hogy ne okozzak fájdalmat a nőknek. Igen, vívódom gyakran magamban és tudom, hogy nem teljesen tiszta játékot játszom. Ugye tudod, hogy erről még soha nem beszéltem senkivel ennyire nyíltan. Hihetetlen, hogy mit ki nem hozol belőlem…. Beszéljek a szerelmekről? Most azt hiszed, ez lesz a legmarginálisabb rész, ugye? Hát nem. 

Ezek a szerelmek mindig a közelemben voltak. Mert bármennyire is jó volt hazamenni, vagy  a páromhoz a Boldogság-szigetre, mégis csak egyedül voltam a hétköznapokban. Valahol legbelül mégis vágytam rá, hogy valaki benne legyen a mindennapjaimban. Mindig sokat dolgoztam, és hajtott belül az örök nyugtalanság. Kellett az érzés, a lángolás, a gyengédség, a napi bújás. Be kellett vallanom, hogy nem tudok meglenni nélkülük. Még mindig nem a szexről beszélek, bár a szerelmeim általában 15-20 évvel fiatalabbak voltak mint én. Hazugság lenne azt állítani és szerénytelenség, hogy nem imponált a fiatalabb hölgyek odaadása. A mostani szerelmem is 10 évvel fiatalabb, de hát közben megöregedtem. Be kell vallanom, hogy ezek a kapcsolatok egy kissé felszínesek voltak és egyik sem tudta azt érzelmileg és emberileg megadni, amit a feleségem és a párom jelentett. De ezekben a felszínes, elnagyolt és néha homályos szerelmi állapotokban tudtam igazán kitombolni az összes dühömet, vágyamat. Mindent, amit nem tudtam már senki másra zúdítani. Ők voltak azok, akik ebben partnerek voltak. Kedvesen, bájosan, zavarba ejtően frissen és tele lendülettel, lelkesedéssel. Általuk új erőre kaptam, és úgy éreztem feltöltődöm vérpezsdítő energiákkal. Miután ők voltak azok, akik  előtt nem volt semmilyen titkom, így méltán érezhettem úgy, hogy velük szemben teljesen korrekt vagyok és semmi olyat nem teszek, amit ők nem szeretnének. A harmadik életem – én magamban csak így nevezem – nem volt ebből a szempontból bűntudattal terhelt, bár az első két élethez képest csak tovább tetéztem a hűtlenségemet. A hűtlenségemet, amit szintén nem annak éreztem bár ahogy az előbb is mondtam, gyakran kínoz a kétség, hogy nem tudok normális, monogám életet élni és egy nővel leélni az életem. Ezt így érted? Csupa ellentmondás vagyok és néha követhetetlen. Tudom. Így aztán igyekeztem jó útra terelni magamban a kétségeket és felmentést nyerni. Semmi más dolgom nem volt, mint élvezni a szerelmeim adta csodákat és viszonzásként megadni nekik mindent, mint férfi, mint ember. Erre mindig nagyon figyeltem. Minden nőnek jár a kézcsók és a törődés. Főleg azok után, hogy elfogadták ezt az őrült életem és bolond szívemet. Erősíts meg, hogy mindig rendes voltam veled, amikor te voltál a szerelem. (?)

Igen, jól látod. Nem könnyű megszervezni az életem. Hétfőtől csütörtökig a Szerelmemmel vagyok, pénteken és szombaton a Feleségemmel,  vasárnap pedig a Párommal. A mostani szerelmemmel sok a konfliktus, bár egy tüneményes kis cserfes nő. Biztos vagyok benne, hogy hamar összebarátkoznátok. Egyszer látogass meg bennünket, ha arra jársz. Ahogy mennek az évek, megértettem, hogy az igények és az emberek is változnak, velem együtt. Az igazi, mély szerelmek egyre ritkábban jönnek, és egyre kevesebbet adnak. Talán nekem is egyre kevésbé van szükségem a nagy lángolásra és az őrületre. Még az is lehet, hogy öregségemre lenyugszom és végül megelégszem azzal a csodálatos két nővel, akik több mint 30 éve kitartanak mellettem csöndben. Nem lesz új kihívás, új izgalom és még több bonyodalom. Éppen elég lesz nekik megadni mindent, amit eddig elmulasztottam, vagy még annál is többet. Köszönöm, hogy beszélgettünk és remélem, hogy nem ismét 25 év után találkozunk újra. Attól tartok, akkor már nem leszek randiképes állapotban. Minek nevezzem magam? Bolond vagyok, ugye? Mi volt az? Poliamor? Polilover? Maradjunk annyiban, hogy teljesen mindegy, minek nevezzük. Majd az olvasóid adnak nekem nevet, gondolom kapok majd hideget-meleget. De azért legyenek velem kíméletesek, kérem. Egyébként mit is mondtál, most egyedül vagy? Mikor kávézunk újra Kedves?”