A bálterem ajtaja kitárul. Keringő szól. A társaság fényes és előkelő. Felvetted a legszebb ruhádat, ahogy azt illik. A kedvenc nagyestélyid a sok közül. Hosszú fekete, fehér derékpánttal. Finom kis ékszer a nyakadon, a hozzá illő fülbevalóval. A hajad kontyba tekerve, az arcodon leheletnyi smink. Éppen csak annyi, hogy kiemelje csillogó szemed és szép ívű ajkad. A parfümöd körbeleng, édes és fűszeres. Lassan és kecsesen jársz. Egyébként sem tudnál gyorsabban, mert olyan magas sarka van a topánkádnak, hogy csak tipegni tudsz benne. Lassú fejmozdulatokkal és széles mosollyal üdvözlöd az ismerősöket. Az ismeretleneket is. A tartásod egyenes és magabiztos. Az arcodról vidámság és derű árad, nyoma sincs a napi fáradtságnak. Barátságosan eltársalogsz mindenkivel. Kedvesen érdeklődsz és válaszolsz a kíváncsi hölgyek semmitmondó kérdéseire.
A táncrend is kész. Az első táncot annak a fiúnak ígértem, aki mindig megnevettet de nem tekintek rá férfiként. Olyan ő, mintha a bátyám lenne. Helyes és kedves, mindig hoz virágot. A szomszéd uradalom fia, nem illik visszautasítani. Már messziről integet, amikor megpillant. Visszaintegetsz. Ó egek, máris itt van. Még várhatott volna kicsit, amíg felmérem a terepet. Na sebaj, legalább bemelegítek. A második tánc az est házigazdájáé. Egy idős úr, aki régen anyámnak tette a szépet. Egyébként még most is nagyon jóképű. Anyám többször is elutasította, de megmaradtak jó barátoknak. Gyakran átjön hozzánk kávéra, apánk nem nagy örömére. A harmadik tánc a háziorvosunk fiáé. Magas, vékony fiatalember fekete szemekkel. Van a szemében valami ördögien sejtelmes, anyámnak és apámnak éppen kedvére való lenne. No nem a fekete szeme miatt, hanem leginkább a pénztárcája az, ami imponál. Svájcban tanult és most bankárként dolgozik. Nagy nőcsábász hírében áll és belátom, a széptevéshez valóban van tehetsége. De engem mégse fogott meg, valami hiányzik belőle.
Az első tánc a beköszönés. Helló mindenkinek, újra itt vagyok. A hölgyek gyorsan konstatálják, hogy ismét ők a legszebbek és legeredetibbek új ruhájukban. A szomszéd felesége már megint hízott és még mindig azt hiszi, hogy senki nem tudja, hogy a lovász fiú a szeretője. A férfiak nagy komolyan kitárgyalják a napi tőzsdét és hogy ki mennyit veszített a legutóbbi kártya partin. A zenék egymásba érnek, a ruhák csak úgy suhognak, a levegőben ott van a pezsgő és a kaviár illata. A második tánc előtt kicsit megpihensz és engedélyezett egy korty pezsgő fogyasztása. Elmúltál már 18 éves, éppen elégszer hallod, amikor otthon férjhez akarnak adni. Persze neked senki se jó, pedig mennyi udvarlód van. Mégis válogatsz. Mégis mire vársz még édes gyermekem? Anyám csak ezt hajtogatja folyton. A szerelemre. Ezt szoktam válaszolni, amitől nagyon dühös lesz és csak legyint egyet a legyezőjével. A harmadik tánc előtt fel kell készülnöm az ifjú csábító mindent bevető hadjáratára. Már előre tudom a kérdéseket. Mikor láthatom újra? Miért ilyen hűvös? Hiszen tudja, mennyire kedvelem magát. Ne legyen ilyen kegyetlen, hiszen maga olyan gyönyörű! És ehhez hasonló sablon szövegek. Néha kitalálhatna valami újat, mert ezeket már unom. Talán ma este előáll valami eredetibbel és rögtön beleszeretek. Talán ma este nem húz magához olyan közel és nem annyira erőszakosan mint legutóbb. Egészen ijesztő volt és kifejezetten antipatikus. A hölgyek mind csak irigykedtek körülöttünk, meg vannak veszve érte. De nekem mégse kell. Jön. Milyen jól fest ebben a szmokingban. Látszik, hogy mindenre elszánt. De ki az ott mellette?Visszanéz, egek. Soha nem láttam még. Villámcsapás. Ezek együtt vannak? Felém tartanak. Mindketten. Majd az ismeretlen felteszi a kérdést: Szabad? Nem, már elígérkeztem. Megyek a bankárral. A szívem csak úgy kalapál. Ki ez az ismeretlen? Mi volt ez? Az a nézés! Közben illendően odavetek egy-két mosolyt a bankárnak és az ismeretlent keresem a tekintetemmel. Csak forduljunk már. “Maga ma is milyen gyönyörű! Miért ilyen hűvös? Talán nem érzi jól magát? Csak ne lenne velem ilyen távolságtartó! Csak távolról hallom a bankár szavait, mert közben átrepültem egy másik helyre. Látom magunkat az ismeretlennel, ahogy táncolunk egy üres terem közepén. Alig várom, hogy átöleljen, a karja a derekamra szorul és egészen közel magához húz. Érzem a teremben a közelségét. Türelmetlenül várom, hogy vége legyen a táncnak és végre kimeneküljek a szépfiú karjai közül.
Teljesítettem a táncrendet. Sürgősen egy pohár pezsgőre van szükségem. Várok még egy táncra, az utolsóra. A legkedvesebb keringőmre. Szabad? Szabad. Kézcsók. Egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét. Kézcsók közben sem. Megérint és én remegek. Remélem nem látja. A szemünk egymásba akadt. Nem látok mást, csak őt. Csak részleteket érzékelek belőle, mert egymást bámuljuk. Talán barna, vagy szőke? Világosbarna? Helyes, jóképű? Minden bizonnyal, különben miért bámulnám ennyire. A tartása egyenes, katonás. Most látom, valami katonai zubbony van rajta. Csinos, megnyerő, kihívó tekintet. Forgunk és forgunk. Visz magával, vezet, irányít. Ütemre. Nem közel, inkább eltart. Nincs mosoly, nincs bók. Egy hang se, csak a tánc. Csak a nézés. Csak az illata, csak a szája. Csak a zene és ritmus, ahogy suhanunk és visznek a lábaink. Egyre szűkebb a tér és egyre homályosabb minden körülöttünk. Mindjárt vége a zenének és el kell engedjem. Még egy ütem és még egy. Csak még egy forgás, csak érezzem a kezét a derekamon. Közelebb hajol, belém szagol. Engedem. Sok volt a pezsgő. Mindent elmond a szemével. Olvas bennem, megfejt. Mindent tud rólam. Csak egy tánc, semmi több. Akarom, semmi kétség. A végén még megérzi. Mit is kell ilyenkor tenni? Pörgünk és pörgünk. Talán újra kezdték? Hol vagyok, ez még mindig ő? Ki ő? Egy-két-há. Egy-két-há…és vége. Meghajlás, kézcsók. Köszönöm a táncot.
Kommentek