Gerda( Alicia Vikander) gyönyörű, természetes szépség. A 20-as évei végén járó ifjú festőnő, aki főleg portrékat fest Koppenhága neves polgárairól, nem túl nagy sikerrel az 1920-as években. Férje, Einar Wegener (Eddie Redmayne), törékeny, vékony és szikár alkatú férfi, szintén festőművész, aki tájképeivel elismert és közkedvelt művész hírében áll. Boldog házasságban élnek már több mint 6 éve. Kapcsolatukat átjárja a harmónia és a gyöngéd szerelem. Évek óta szeretnének gyereket, de nem adja meg ezt az ajándékot a sors. A feleség alul marad, mint művész, de ambícióját nem adja fel és játékos társra lel férjében, aki mindent megtenne érte. Még azt is, hogy modell hiányában beöltözik nőnek.
Egy ártatlan kis tréfának indul, így születik meg: LILI. A modell gyakran hiányzik, és Gerdának szüksége van segítségre. A férj eleinte maga is furcsállja az érzést, amit a női ruhák és a Gerda által elvárt női pózok váltanak ki belőle. Majd egyre inkább úgy érzi, hogy ez a szerep nem is áll annyira távol tőle.
Ami ezután következik, az egy lassú és lélekpróbáló-felemésztő folyamat. Aprólékos és érzékletes képek következnek, arról, ahogy a férj először szembesül a ténnyel: férfiként nem érzi jól magát a testében. Fizikai fájdalmai vannak, és úgy érzi ez a test, amiben él, nem az övé. Az egyedüli örömforrást és megnyugvást az jelenti, amikor végre újra Lili lehet. Miközben komoly harcot vív a benne rejlő másik emberrel, Gerda nagy sikereket ér el a Lili-ről készült portrékkal. Úgy mutatja be múzsáját a nagyközönségnek, mint férje unokahúgát. Így ölt testet a mókából elnevezett Lili, így válik belőle hús-vér ember és hús-vér nő. No de micsoda nő!
Lili a szemünk előtt alakul át a bábból szépséges pillangóvá. Egyre jobban megerősödik benne a felismerés, hogy már nem tudja a régi énjét előhívni. Ettől a ténytől egyszerre felszabadul, majd mély depresszióba kerül és keresi igazi önmagát. Közben egy helyes, kedves, kissé szégyenlős ifjú hölgy karaktere formálódik benne, aki szinte szemlesütve, maga is szégyellve enged utat a nőiségnek. Ruhákat vásárol, remekül sminkel és gesztusaival egy érzékeny és érzékei finom hölgy benyomását kelti. Ennek ellenére úgy élik hétköznapjaikat Gerdával, mint két jó barát. Míg felesége a társaságban learatja a sikereket, addig ő Liliként otthon vacsorával várja. Nem csupán külső megjelenésében lesz nőies, de ugyanazok az érzelmi finomságok és kétségek is jellemzik, amit csak egy nő tud reprodukálni. A külső és belső átalakulás nem megy olyan könnyen, de a kacér férfiak közeledése és érdeklődése mind megerősítik Lilit abban, hogy ez az igazi énje, amiben jól érzi magát. Először titkolja Gerda előtt, hogy találkozgat egy férfival, de később rájön, hogy ezt nem teheti meg azzal az emberrel, akit annyira szeret.
Ne felejtsük el, hogy ez az a történelmi korszak, amikor még senki nem hallott a transzszexualitásról. Amikor még nem tudták, hogy ez nagy valószínűséggel egy vele született állapot. Gerda sem tudta. Amit viszont tudott, megkérdőjelezhetetlenül, hogy a férjével történik valami furcsaság, és ebben segítenie kell. Fel sem merült benne, hogy elítélje, vagy netán elhagyja őt. Fájdalmas a felismerés számára, hogy a férje, akibe beleszeretett, már nincs sehol. Könyörögve kéri Lilit, hogy a kedvéért hívja ide Einar-t, mert beszélni szeretne vele. Legalább próbálja meg. Lili nem képes rá. Ezután orvosról-orvosra járnak. Skizofrén, aberrált elmebetegnek titulálják. A legnagyobb szakértők a témában mind csak sajnálkozva széttárják a kezüket, mondván: nincs mit tenni. Ez az ember beteg.
Lili megszületésével Einar úgy tűnik meghalt. A férfi és a festőművész egyaránt. A nővé válás embertelenül nehéz útját választva, Lili egyre jobban retteg és magába fordul. Kétségek gyötrik, valóban betegség ez? Akkor miért nem lehet meggyógyítani? Gerda nem betegként tekint rá. Belül, valahol mélyen bízik abban, hogy egyszer majd minden visszakerül a régi kerékvágásba. Látva férje átalakulását és mély letargiáját, még arra is hajlandó, hogy felvegye a kapcsolatot egy gyerekkori barátjával, Hans-al. Korábban Einar bevallotta, hogy még suhanc gyerekként egyszer csókolózott ezzel a fiúval. Megkéri őt, hogy legyen barátja és támasza az egyre magányosabb és kétségbeesett Lilinek. Ebben a kilátástalan helyzetben, szeretné megkönnyíteni Lili életét, talán abban bízva, hogy Hans segíthet helyre billenteni a dolgokat. Hans-ról nem derül ki, hogy végül milyen nemi identitása van, de végig kiáll a régi barátja és annak felesége mellett. Így küzdenek ők hárman egymásért, önmagukért, Liliért, valami elképesztő emberi nagysággal és tisztelettel.
Majd amikor kiderül, hogy csak egyetlen út van, ami megoldást nyújthat ebben az útkeresésben, Lili végre megkönnyebbül. Egy operáció segítségével végre nő lehet. Pontosabban kettő operáció szükségeltetik. Gerda ekkor szembesül vele végérvényesen, – miközben LILI kezét szorítja az orvosi szobában – hogy ezekkel a beavatkozásokkal végleg elveszíti szerelmét. Ám látva Lili vágyakozó, sóvárgó tekintetét, nem kérdés, hogy támogatnia kell ebben. Elveszíti a férjét ugyan, de azt az érzést, amit táplál iránta, soha nem fogja elveszíteni. Legyen ő bármilyen testben, a lelke, az ember, aki mögötte van, soha nem szűnik meg.
Nem sokat tudtam eddig erről a témáról. Egyben viszont biztos vagyok. A mai előítéletekkel terhelt világban, mindenkinek kötelezővé tenném ezt a filmet. Ami olyan érzékletesen és mesterien mutatja be ennek az embernek az átalakulást és a közben zajló vívódását. Hajlamosak vagyunk alkalmi hóbortnak vagy trendi magamutogatásnak titulálni hasonló sorsú embereket.
A másik üzenet kétség kívül Gerda alakjában rejlik. Kívánok mindenki életében sok-sok Gerdát, aki egyenlő a kitartással és persze a szerelemmel. Az elfogadással és a megbocsátással. Olyan emberi tartás és érzelem árad az ő alakításából, ami mindannyiunk számára szívmelengető érzés. Átmelegít és felpezsdít, hogy ne adjuk fel a reményt egymásért, még akkor is, ha ezzel elveszíthetünk egy darabot a dicső múltunkból.
Kommentek