Nomakeup

Mi a fene az a kaméleon identitás?

 

 „Emblematikus, identitáskellékkekkel hangsúlyozza azt, amilyen képet éppen festeni szeretne önmagáról.

( Bagdy Emőke)”

Erdélyi András Krízis és Katarzis című könyvét még a könyvhéten szereztem be. Beszélgetéseket tartalmaz a rendszerváltásról és a gazdasági válságról. Az író a számok, adatok és gazdasági mutatók mellett az emberi tényező fontosságáról beszélget többek között Bagdy Emőkével. Aztán korábban Lisztről olvastam egy érdekes tanulmányt, (Joanne Cormac: Liszt, language, and identity:a multinational chameleon), ami arról szólt, hogy a mi csodálatos zeneszerzőnk egy igazi multinacionális kaméleonként zsonglőrködött nem csak a billentyűkkel, de a sokféle nyelvtudásával is, éppen úgy, ahogy az élethelyzetei és érdekei megkívánták. „Eroteljesen ervenyesitem german kulszinemet. Ez remek kis ostobasag, es ket legyet utok vele egy csapasra” (Liszt Ferenc). Ebben az esetben az író nyilván arra gondolt, hogy a kaméleonkodás testet ölhet pozitív szerepkörben is, és nem feltétlenül negatívumként jelenik meg.  Így került terítékre ez e téma nálam, és meg kell, hogy mondjam, így a 21. század küszöbén, számomra mégis inkább negatív aspektusból értelmezhető.

Arra gondoltam, hogy ez remek alkalom, hogy végre írjak erről a ’látszat’, folytonosan változó világról. Nem véletlen, hogy gyakran úgy érezzük, hogy semmi sem az, aminek látszik. A kaméleonról mindenki tudja, hogy a hüllők osztályába tartozó ragadozó. A hím kaméleonok alapszíne zöld, melyet sárga, barna és kék sávok és foltok ékesítenek. Az alapszín az állat hangulatától függően élénk türkiztől a sötét olívazöldig változhat. Felfokozott érzelmi állapotban, például ha egy másik hímmel találkozik, a színei megélénkülnek, a kontúrok élesebbé válnak. A fiatal állatok és a párzási időszakon kívüli nőstények egyöntetű zöld színűek, esetleg fehér foltokkal a testükön. A párzási időszakban egészen sötétzöldre váltanak, melyet kék és sárga foltok díszítenek; a megtermékenyített nőstények egészen sötétek, szinte feketék. Szóval éppen erről híresek, hogy változtatják a testszínüket.

A kaméleon identitású emberek pedig arról híresek, – vagy az is lehet, hogy hirhedtek, – hogy éppen ilyen gyakran változtatják személyiségüket, a gondolataikat, az elveiket, a baráti körüket, vagy akár a külsejüket. Mindig olyan „színre” váltanak, amit az éppen aktuális érdekük, vagy a trend megkíván. Ügyesen balanszíroznak a kaméleon kelléktárban, mindig megtalálják a legmegfelelőbb szerepet. Kiváló színészek és színésznők. Kik ők valójában? Mesterkéltek és jól megjátsszák magukat? Szimpla érdekemberek vagy csak ügyesen alkalmazkodók? Vagy inkább sokszínű személyiségükkel ügyesen sáfárkodók? Álönazonosak szivárványszínű „gúnyákba” burkolódzva? Tudatosan lavírozó javíthatatlan kalandorok?

Azt hiszed, hogy elég öreg és tapasztalt vagy ahhoz, hogy felismerd ezeket az álruhás szédelgőket? Tévedsz! Megtévesztésig hitelesek, és nagyon meggyőzően alakítják a szerepüket. Egy azonban egészen biztos. Miközben időnként jól szórakozol a kis játszmáikon, mégis előfordulhat, hogy néha nehezen viseled, amikor nem csupán jóindulatból tüntetnek ki személyiségük varázslatos átalakulásával.

Úgy érzem, hogy egyre inkább elhatalmasodik a mai világban a másnak, és leginkább többnek látszani, mint ami vagy gondolkodás. A kaméleon típusú ember – és itt most direkt nem nőt vagy férfit említek – mindig elégedetlen és valami változásra vágyik. Tehetségesnek és értékesnek akar látszani, de nem egy dologban. Nem egy lapra teszi fel az életét. Nem pazarolja élete múlandó perceit holmi ismétlődő hétköznapi küzdelmekre. Nem akar megfelelni a társadalmi normáknak és nem akar alkalmazkodni senkihez. Elvárja, hogy az egész világ a lába előtt heverjen, és addig helyezkedik, forgolódik, addig ügyeskedik, amíg ezt el nem éri. Amikor megérzi, hogy már nem akkora istenkirálycsászár, akkor jön a színváltás. Gyors öltözés, smink le, és jöhet az új szerep. Egészen addig, amíg el nem éri, hogy újra felülemelkedhet valamiben.

Minden szerepével maximálisan tud azonosulni, olyannyira, hogy teljes mértékben elhiszi: lehet egy személyben Istenhívő és néha egy kicsit ateista. Férfi/nő gyűlölő, és mellette nagy tisztelője a férfi/női nemnek. Lelkes természetvédő, és közben erdőromboló, egészségtudatos és gyakran zsírzabáló. Társasági lény, de egyébként szimplán magának való. Mindig tájékozott, és jól informált, miközben tudása felszínes és hiányos. Nagymenő üzletember és igazgató, de valójában csak egy feltörekvő kis alkalmazott.  Hiteles politikus és véleményvezér úgy, hogy pár évvel azelőtt még lelkesen a másik oldalt képviselte. Előzékeny úriember és úrinő, de önzősége a legféltettebb dísze a szivárványszínű palettán. A nagyvilág  előtt a legdivatosabb  és kifinomultabb ízléssel rendelkező trendkövető, míg a színfalak mögött zokni papuccsal vagy cicanadrág haspólóval tábort erősítő.  Igazi megmondó ember és főtanácsadó, de valójában mások problémája nem is érdekli. Figyelmes hallgatónak tűnő csupa szív barát, de csak egy irigységtől sárga, figyelmetlen távoli szemlélő.

Használ és kihasznál. Mindig annak megfelelően, hogy a saját érdekei mit diktálnak. Parancsol és elvár, de az ellentmondást, visszautasítást és passzivitást nem tűri. Egyszerre pozitív és negatív figura, attól függően, hogy a helyzet mit kíván. Az egyik percben még együtt sír veled, de könnyedén a szemedbe hazudik, hogy nem ő volt az, akivel együtt itattátok az egeret. Egyik nap még jó cimbora, másik nap már rád se köszön. Egyszer felemel és bőkezű, máskor meg eltaszít és megvon.

A kaméleon identitású ember egy igazi időzített bomba. Soha nem tudhatod, hogy mikor melyik arcát mutatja. Mint ahogy azt sem, hogy mikor ránt magával a mélybe, és mikor emel a magasba. Hiába fürkészed és próbálsz közelebb kerülni hozzá, nem lehet egykönnyen áttörni e látszat világ kapuját. Néha úgy érezheted, hogy most rátaláltál egy kis résre, de  ő mindent elkövet, hogy rövid időn belül betömje és eltávolítsa az illetéktelen betolakodót.

Nem lehet, hogy mégis van valami fegyver, amivel le lehet szerelni ezeket a kaméleonokat? Mint a vámpíroknál a fokhagyma és a kereszt? Azt hiszem, ez itt nem lesz elég! Sokkal többre lesz szükség, hogy ne hagyjuk magunkat átverni: szembesíteni őket a kaméleonságukkal. Szembesíteni őket a gyengeségükkel, hogy átlátunk a mesterkedéseiken és nem vagyunk partnerek a mókában. Elmondani, hogy lebuktál haver/kislány! Tudom, hogy ki vagy, engem nem versz át! Nekem ne mórikálj, és ne játszd a nagy menőt, mert tudom, hogy ez csak egy álca! Ki az, aki meg meri ezt tenni? Ki az, aki meg meri mondani a mai világban az őszintét? Ki az, aki nem fél attól, hogy túlságosan nyers és bántó lesz és elveszít barátot, munkát, szövetségest, támogatót, szerelmet, családot. Azt hiszem, hogy a többség nem mer konfrontálódni, így marad a finomkodás és a körbeírás. A célozgatás és a csodavárás, hogy kaméleonunk majd belátja…végül egyszínű gúnyát ölt és mindig csak abban jár.  A sokszínűség jó dolog, de a kétszínűség már nem annyira, mint ahogy a köpönyegforgatás sem. Van még jó néhány szavunk arra, amit a modern kori kaméleonságnak titulálnak. Milyen jó lenne, ha lenne ilyen divatos szavunk arra is, ha valaki őszinte és egyenes, korrekt és jellemes, igazmondó és hiteles. Jó lenne, ha ezek az értékek nem tűnnének maradinak és idejét múltnak, ósdinak és fennköltnek. Meseszerű álmodozásnak és naiv elképzelésnek. Talán egyszer majd ez is menő lesz, de addig be kell érnünk ezekkel a szép színes elbűvölőkkel. 🙂

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!