Nomakeup

A választás szabadsága

„Csupán egyetlen egyszer mondom, és ezt még sosem mondtam. De ez a fajta bizonyosság csak egyszer adódik egy életben…”

szivhidjai_1

Ki az, aki nem ismeri Francesca és Robert történetét? Ilyenkor karácsony táján a Reszkessetek betörők és Macskajaj mellett kötelező egy-egy szirupos romantikus film megtekintése. Igen ám, csak hogy ez a film nem egy klasszikus, csöpögős történet negédes párbeszédekkel és örömittas szereplőkkel. Ez a film a szerelemről szól. A szenvedélyes, gyötrelmes és fájó szerelemről. A szív hídjai. Két fantasztikus ember egymásra találása, 4 csodás nap egy életre meghatározó lenyomata. 

A sztori első hallásra nem tűnik túl eredetinek. A 40-es éveiben járó Francesca egy farmon él a családjával. Férjével és két tizenéves gyerekével. Robert pedig egy világjáró fotós, aki éppen arra jár, hogy természetfotókat készítsen a gyönyörű környékről. Francesca vonzó nő, szereti a férjét, de a szenvedélyes érzelmek ennyi év után már megkoptak. Éppen egyedül marad pár napra, amíg férje és a gyerekek elutaznak egy vásárba. Robert pedig elvált, és már jó ideje szabadon él a nagyvilágban. Szereti az embereket, de nem köteleződik el.  Inkább a titokzatosságot keresi és bátran él a pillanatnak. Talán így tudja megélni igazán a művészi szabadságát. 

Két középkorú ember, teljesen különböző életszakaszban és világban. Az egyik házas, a másik szabad mint a madár. Az egyik szeretne megfelelni a társadalmi elvárásoknak és példát mutatni a gyerekeknek, a másik éppen magasról tesz rá, hogy mások mit gondolnak róla. Nincs egyetlen körülmény sem, ami megkönnyítené a helyzetüket. Ez már nem a rózsaszín álmok kora, amikor minden olyan eleve elrendelt és elrendezett. Úgy válnak szerelmesekké, hogy csupán 4 nap adatik az életük során, amikor azt megélhetik és végül szétválnak útjaik. Már amennyire ezt egy közös útnak lehet nevezni. Egy keskeny ösvény, egy gondolat. Egy érzés, egy szenvedélyes vonzalom. Egy szikra, egy hangulat. Egy kedves ember ellenállhatatlanul érzéki mosolya. Egy meleg szempár, egy erős kar és néhány túlfűtött éjszaka. De ezek az élmények a hátralévő életükben sokkal többet jelentenek majd, mint az  előző 20-30 év történései.

Francesca számára nehéz a döntés: közel engedhet-e magához valakit úgy, hogy közben házas? Ezt tiltja a törvény és különben is, az egész világ a szájára veszi. Becstelen, erkölcstelen cselekedet és a férje sem érdemli meg, hogy így elbánjon vele. Jó ember. Igen ám, de Robert olyan éltető, férfias energiákkal robban be a szürke  és egyforma hétköznapokba, hogy nem tud uralkodni az érzésein. Szépen lassan megadja magát a belül hevesen tiltakozó énjének és felismeri, hogy nem akarja megtagadni magától  ezt a valamit. Akármi is legyen az. Fél, retteg az ismerős ismeretlentől, ami már olyan régen volt tapintható az életében. Mégis úgy vágyik rá, hogy először csak kislányos hévvel ujjong, majd lassacskán teret enged erotikus vágyainak is. 

Olyan finoman és félve ízlelgetik egymást mint két zöldfülű tinédzser. Minden pillanatnak súlya van és minden mozdulat áramütésként éri őket. Olyan szorosan ölelik egymást, hogy szinte levegőhöz se jutnak. Mintha attól tartanának, hogy a másik el akar szökni… Mindketten tudják, hogy amit tesznek, az bűn. Nem helyén való. Éppen ezért lesz még fájdalmasabb a gyönyör, amit egymásnak okoznak. Ahogy közelednek a 4. naphoz, egyre feszültebbé és sebezhetőbbé válnak.

Aztán az utolsó vacsora alatti beszélgetésük mindent eldönt. Francesca nem tarthat szerelmével. Nem teheti ezt a családjával. Mindketten tudják, hogy ami kettőjük között történt, az nem történik meg mindenkivel.”Van, aki ezt egy életen át hiába keresi.” Tudják, hogy ennek óriási értéke van. Szeretnék ezt az értéket megőrizni és tovább örökíteni, de nincs rá mód. Hiába a bizonyosság és a mély érzések, nem lehetnek egymáséi.  

De a szerelem túlnő mindenen. Azt nem lehet olyan egyszerűen kitörölni. Hiába távolság, harag, gyűlölet. Az idő múlásával csak még jobban megszépül és féltve őrzött becses emlékké szelidül. Már nem érzed a fájó élét, csak azt a bizonyosságot, hogy legalább egyszer  te is átélted. A bizonyosságot, hogy a ti szerelmetek nem mindennapi volt. Olyan szerelem, ami ugyan beteljesült, de mégis nagy űrt hagyott maga után a lelkedben. Egyek vagyunk a döntéseinkkel. Súlyos döntések ezek. Szabadon választhatunk, élünk-e a szerelem kínálta lehetőséggel és felvállaljuk a másikat az életünkben vagy csak megtartjuk egy röpke emléknek öregségünkre. Legyen az 4 nap, 5 év vagy 20 év. A szerelem arra vár, hogy merjünk élni vele, ha már olyan kegyes a sors, hogy mi vagyunk a szerencsés kiválasztottak. Boldog új évet!

 

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!